2018-2019 határán

Hazaérkezés - Otthon - Visszatekintés

"… Egy alak, amely két részből áll, de egy háta van… Ám csak lassan bontakozott ki előttem a kép… Egy alakot ábrázolt, amely én voltam, ám a kép kínosan betegesnek és csak félig valóságosnak tűnt: zavarosak voltak a vonásai… mint egy szobor, melynek az lehetett volna a címe, hogy Elmúlás, Rothadás, vagy valami hasonló. Az enyémmel összenőtt alak színei és idomai viszont határozottam virultak… És az alakok belsejében mozgott valami; végtelenül lassan, ahogy egy kábult kígyó tekerőzik. Olyasvalami volt, mint egy végtelenül lassú, lágy, ám folyamatos áramlás vagy olvadás: ráadásul az én képmásom áramlott, vagy szivárgott át Leo képébe; rádöbbentem, hogy képem egyre inkább átadja magát Leonak, átáramlik belé, táplálja és gyarapítja. Úgy rémlett, idővel az egész szubsztancia átáramlik egyik képből a másikba, és csak az egyik marad meg: Leo. 

Annak növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. " (H. Hesse: Napkeleti utazás)

Annak növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. (Jn. 3.30)

A decemberi István napra

Jelentése: Koszorú. 

A régi görögök életében igen fontos jelkép volt a koszorú, ezzel díszítették a házat fiúgyermek születésekor, házasságkötéskor. Ez volt a híres harcosoknak, a versenyek győzteseinek és a közéletben kiváló polgároknak a dísze, jutalma. Athénban a hivatali méltóságnak és a sérthetetlenségnek is a jele volt.

Becenevek Csicsa, Istán, Isti, Istike, Istók, Istvánka, Petya, Pista, Pisti, Pistika, Pistike, Pistuka, Pityu, Pityuka

Rokon név: a Csépán




Az első mártír szent, akinek megkövezésekor a Saulból lett Pál őrizte a kövezők köpönyegét és azután vett fordulatot az ő élete is azon a damaszkuszi úton.

December 26. - +Jeruzsálem

István diákonus vértanúságát Szent Lukács örökítette meg az Egyház számára az Apostolok Cselekedeteiben (6,1--8,2). E két fejezetben Lukács nem annyira a vértanúságot hangsúlyozta, mint inkább azt az üdvtörténeti fordulatot, amelynek dátuma István halálának napja: a fiatal Egyház Jeruzsálemből szétszóródik ,,Júdeába és Szamariába'', majd a pogányok közé is, s ezáltal egyre szélesebb körben terjed az Evangélium.
István a hét diákonus egyike, akiket az apostolok azért választottak, mert feszültség támadt a görög nyelvű és hellén kultúrájú, valamint a jeruzsálemi hívek között. A görögök úgy érezték, hogy az ő özvegyeiket elhanyagolják az alamizsnaosztásnál. Az apostolok ezért úgy határoztak, hogy megbíznak hét hellén férfit az asztal szolgálatával, s ők az imádságnak és az ige szolgálatának élnek. E férfiak a hellén keresztények tekintélyes képviselői lehettek, s emellett igazi apostolok, akiket nem lehet ugyan együtt említeni a Tizenkettővel, de teljes bátorsággal hirdették az Evangéliumot, és magukkal vitték egész Júdeába.
A hét diákonus közül Lukács kiemeli Istvánt, ,,ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit'' mint igazi keresztényt. Isten nagyobb mértékben tette őt kegyelme eszközévé, mint a másik hatot, ezért művelt csodákat és jeleket a nép körében. Emellett a bölcsesség ajándékából is bőségesebben részesült, ennek köszönhetően hirdette oly nagy erővel Isten igéjét:
,,István kegyelemmel és erővel eltelve csodákat és jeleket művelt a nép körében. Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és asiaiak zsinagógájából némelyek ellene támadtak, és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak helytállni.''
Az elbeszélésben Istvánt nemcsak bölcs és Szentlélekkel eltelt tanúnak, átütő erővel érvelő szónoknak láthatjuk, hanem látnoknak is, akinek arca fölragyog, mint egy angyalé, és arra is méltónak találtatott, hogy Isten dicsőséges jobbján meglássa az Emberfiát.
Lukácsnak azonban nem az a célja, hogy elmélkedés tárgyául állítsa elénk a szent diákonus alakját, hanem az Egyház története szempontjából látja fontosnak István szerepét, mert az ő halála vezeti be az Egyház elszakadását a Templomtól és a zsidóságtól. István személyében és küldetésében világosan láthatóvá válik a lelkek szétválása, hasonlóan ahhoz, ami Jézus körül lejátszódott. Nem véletlenül válik a tanítvány életének vége is hasonlóvá Mesteréhez. Minden égi ajándékot a szolgálatra kapott István, aki a szó eredeti értelmében, teljes egészében szolga, ,,diákonus'' volt.
Miként Jézust, Istvánt is a főtanács elé állították, és ez a jogi hatóság folytatta le a pert. Ugyanazokkal a vádakkal léptek föl ellene, mint Jézus ellen:

,,Embereket fogadtak föl, hogy állítsák: Hallottuk, hogy káromló szavakkal illette Mózest és az Istent! Fölizgatták a népet, a papokat és az írástudókat, úgyhogy rárontottak, megragadták, és a főtanács elé hurcolták. Ott hamis tanúkat szólaltattak meg, akik állították: Ez az ember folyvást a szent hely és a törvény ellen beszél!'' (ApCsel 6,11--13).

Istvánon beteljesedik Krisztus ígérete:

,,Amikor majd a zsinagógákba vagy a hatóságok és a hatalmasságok elé hurcolnak titeket, ne gondolkodjatok rajta, hogyan védekezzetek és mit mondjatok, mert a Szentlélek abban az órában majd megtanít benneteket rá, hogy mit kell mondanotok'' (Lk 12,11--12).

Ezért tudja István is, hogy mit kell mondania. Áttekinti Izrael egész történetét, az üdvtörténetet, amelynek során Isten oly sokszor művelt csodákat a nép érdekében. Felsorolja Isten csodatetteit és a nép ellenkezését, mert ,,atyáink szívük mélyén visszavágytak Egyiptomba'' (7,39). István a maga prófétai látásával látja, hogy a történelem vonalai egy pontban találkoztak: Isten elküldi egyszülött Fiát, az Igazat, s a zsidók, mert keménynyakúak és körülmetéletlen a szívük, keresztre feszítették őt. És ekkor a történelem vonalai ismét tágulni kezdenek a jövő felé:

Isten már nincs a Templomhoz és az ,,az ő népéhez'' kötve. Az örömhír most terjedni kezd a pogányok felé:

,,A Magasságbeli nem lakik emberi kéz emelte hajlékban, ahogy a próféta is mondja: Az ég az én trónusom, s a föld lábam alatt a zsámoly. Milyen házat építhettek nekem -- mondja az Úr --, hol lehetne a pihenőhelyem? Hát nem az én kezem alkotott mindent? Ti vastagnyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megöltétek azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg!'' (7,48--53).

A vádlott védőbeszéde súlyos vádként hullott a vádlókra, amit azok meg is értettek, azért vicsorították rá a fogukat. István azonban kimondta az ítéletet: ,,Látom a megnyílt eget és az Emberfiát, amint ott áll az Isten jobbján!'' Igen, a Bírót látta, aki fölment a mennybe, és a saját szava szerint megtagadja azokat, akik megtagadják őt. Elvétetik tőlük az örömhír, s akik most köveket ragadnak, hogy Istvánt elhallgattassák, a végső ítélet előtt állnak.

István a halálával megpecsételte bátor tanúságtételét. De a mennyei Bíró, aki ellenségei ellenére ment föl a mennybe, állja a szavát, és megvallja azokat, akik megvallják őt. Az igaz tanú, aki Mesteréhez annyira hasonlóan hal meg, nem hiába kiáltja:

,,Úr Jézus, vedd magadhoz a lelkemet!'' (7,59).

István annyira diákonus, annyira jó értelemben szolga volt, hogy Lukács a vértanúsága történetét is egészen az Evangélium terjedésének szolgálatába állíthatta. És ez minden szent életében így van: a személyük egészen eltűnik a szolgálatuk mögött, amit Isten megbízásából a keresztény közösség, az emberek, a világ és az üdvtörténet javára végeznek. Maga Jézus is így fogta föl életét:

,,...az Emberfia nem azért jött, hogy őt szolgálják, hanem hogy ő szolgáljon és odaadja az életét'' (Mk 10,45).

Az igazi tanítványok, a szentek, ebben követik Krisztust, aki erre hívja őket.
István diákonus ünnepét a legrégibb liturgikus források december 26- ra teszik.

Képzeljük magunk elé a történteket, ahogyan Szent Lukács leírta, s ahogy Karácsony másnapján hallani szoktuk a szentmisében.
István a főtanács előtt először halkan, az igaza tudatában lévő ember nyugalmával beszél, ám egyszer csak villámot vet a tekintete, és mint a vihar, úgy csap le a főtanács tagjaira.

Szavaitól zűrzavar támad: a főtanács tagjai fölugrálnak a helyükről, és dühük jeléül a fogukat vicsorítják feléje. Amikor István elmondja látomását, tovább nem fékezik magukat: a főpap megszaggatja a ruháját, a többiek ordítva befogják a fülüket, hogy ne hallják a ,,káromlást''. Ezzel a pernek vége is szakadt, hiszen a hallott káromlás után nem volt szükség többé tanúkra. A káromlás büntetése a megkövezés volt. A főpap talán még megkísérelte, hogy a formaság kedvéért ítéletet hirdessen, de az általános kavarodásban erre már senki nem figyelt oda. Mintha eszüket vesztették volna az emberek, rárohantak Istvánra, és hangos kiabálás közepette tuszkolták vonszolták ki a teremből, ki a városon kívülre, hogy ott haljon meg. Vitték végig Jeruzsálem utcáin a Damaszkuszi-kapu felé, hogy ott hajtsák végre a megkövezést.

,,De hát mi rosszat tett?'' -- kérdezgették néhányan félénken, akik látták Istvánt a fékevesztett tömeg gyűrűjében. A tömeg azonban nem gondolkodott, csak ordított és tolongott az áldozat körül. Elérvén a kapuhoz, gúnyos kiáltások közepette kitaszították, hogy fusson az életért, ha tud. István azonban nem fut el a kövek elől. Hanem amikor hullani kezdtek rá a kövek, ő térden állva így könyörgött:

,,Uram, ne ródd föl nekik ezt bűnül!'' -- és e szavakkal elszenderült.

Saul pedig, aki ezeknek tanúja volt, és a megkövezők az ő lába elé tették le a ruhájukat, ugyanezen a kapun át indult el egy héttel később Damaszkuszba. Akkor, ismét elhaladva a hely mellett, a szíve valószínűleg gyorsabban kezdett verni, hiszen hallotta István utolsó imádságát. Önkéntelenül is a szeme elé kapta a kezét, majd lova oldalába vágta sarkantyúját hiszen Damaszkusz még messze volt. Nem is sejtette, hogy még mielőtt beérne Damaszkuszba, találkozni fog Azzal, aki a vértanú diákonus helyére belőle formál apostolt, hogy az Evangélium egyre szélesebb körökben terjedjen a pogányok között.

Kérünk, Istenünk, add, hogy követhessük azt, akit tisztelünk, és megtanuljuk ellenségeinket is szeretni, mert Szent István diákonus vértanúságát ünnepeljük, aki a gyilkosaiért is tudott imádkozni!

(Forrás: Szentek Élete)

Utazás a térdkalácsom körül

Tizenöt éve már egyszer megtörtént, hogy a térdem megnyekkenése okán tettem egy "világkörüli - világok közötti - külső/belső - szellemi/lelki" körutazást.



Akkor Szentesi Szilvi - a művészeti alkotások segítségével dolgozó - kineziológiai diagnosztizálásával az alázat témája jött ki fő oknak. Háromszor jelent meg ugyanis Caravaggio Pálforulós képe a terápia során.


Uram, legyen meg a Te akaratod!





Plusz a Symbolon kártyák közül a Zuhanást kaptam, ami megint csak a fordulatról és a tükörbe nézésről szólt.




Alázat

Akkor a hitemre és az önmagamra való rátalálást hozta ez a felismerés. S azóta sorsom is új fordulatot vett. Végigjártam a Keresztutat. Részese voltam a Szent Ignác-i harminc kegyelemnek, s az Örömúton megrajzolhattam/lánc-haikusíthattam ezt a Pálfordulást is.



A nyár végén viszont egy "gyomros-vírus" ütött ki… Éppen hogy kilábalva belőle és ennek a "K.O."-nak az okait keresve, Cserjés Panka segítségét kértem, de odafelé menet, a buszról való leszálláskor a jobb térdem ismét megnyekkent.


Panka ekkor döbbentett rá arra, hogy mások keresztjét viszem, s ahelyett, hogy hálót adnék nekik, helyettük is én fogom ki a halat, amit aztán kritikával illetnek és elégedetlenek a kifogott mennyiséggel és/vagy minőséggel.

Rákérdezett arra is, hogy kiknek is a "szmötyije" ez, amit ez az Alex Gray kép testesített meg az egyik rémálmomban a gyomros betegség alatt?




Miért veszem át és viszem mások terhét, kéretlenül is? Miért segítek, erőmön felül is?

A válaszom ez volt:

Mert nem tudom elnézni a mások szenvedését, szerencsétlenkedését.

Bizony ez történt az elmúlt évben az anyósom és a férjem lerobbanása miatt, ami aztán nem mindig sült el jól. Az anyósom esetében az “őziketerror” újabb fokozatát álltuk ki, s ez lett előbb a férjem lerobbanásának egyik oka, majd az én mostani összeomlásomé is. Megint olyan állapotban találtam magam mint például néhány éve az anyukám halála előtti évben. Akkor egy láthatatlan köldökzsinór elvágásával derült ki, hányan voltak a köldökzsinóromon évtizedeken keresztül.


Egy szó mint száz, “túltoltam” az alázatot, ez ennek a mostani porcleválásos történetnek a testi szinten felüli lelki oka.


“Hal helyett hálót” kell ezen túl felajánlanom a képességeimből, amibe magam nem rokkanok bele és időnként nemet is tudnom kell mondani...


A pozitív-megerősítő mondataimat, amelyeket a terápia elején fogalmaztam meg a magam számára, azóta nap mint nap tudatosítom:

• Csak akkor segítek, ha kérik!
• A szépség megmutatásával leszek úrrá a világ bajain!
• Megadom azt, ami az Istené és azt, ami a császáré - ahol kérik!
• Elégedett vagyok magammal. Úgy vagyok jól, ahogy vagyok.
• Intuitív módon tudok a fájdalom ellen hatni!
• Rend csak akkor lesz, ha legyőzöm lustaságomat.
• Ha elfáradok, pihenésképpen rajzolok.
• Görcseimet írással oldom, kiírom magamból.
• Feszültségeimet művészettel vezetem le, vagy úgy, hogy művelem, vagy úgy, hogy élvezem.
• Szorongásimat a szeretet oldja: vagy úgy, hogy adok, vagy úgy, hogy hagyom, hogy engem is szeressenek.
• Gyanakvásaimnak/bizalmatlanságomnak gyökereit figyelem, dokumentálom.

Itt vannak az első lábadozós fotóim, két nappal a műtét után:

Csendélet Jobb-lábadozás közben… lépcsőjáró kőszáli kecske logóval a mankómon

Szimbólumkutatás a Kutatók Éjszakáján

-Mit csinál az űrhajós, ha elfogyott a vize? Na mit csinál?!
- Hát ŰrKutatÁs!! (graffiti)

Valahogy, így kezdődött az én szimbólumkutatásom is jó néhány éve - amikor is kifogytam a szimbólumokból -, rátaláltam Szász Ilmára és az ő Ponttól a mandaláig című könyvére.

Éppen tizennyolc éve annak, hogy Szász Ilma A ponttól a mandaláig című előadássorozatának első momentumaként sokadmagammal belülről megérezhettem az OM mantra velőkig hatoló rezgését a Nagykovácsi Civilegyetemen. Már akkor tudtam, hogy olyan átfogó szellemiségű tanítóra leltem, aki életem következő időszakának meghatározója lesz. Nagy örömömre, azóta szolgálatába szegődhettem. Tanítási segédanyagokkal, prezentációkkal, személyes honlapjának elkészítésével és a Péntek Esti Meditálók csoportjának koordinálásával is segíthettem a munkáját.

Azóta gondolom magam szimbólumkutatónak.

Ennek bizonyítékaként - Szász Ilma inspirációjára - elkészült egy rajzsorozatom is, amelynek A teremtés és visszatérés geometriája címet adtam.

Ezen linken keresztül saját ütemben is végig olvasható

Az Ars Sacra fesztivál két rendezvényén is jártunk

Az Ars Sacra Fesztivál a 2007-es nemzetközi Városmissziós rendezvénysorozat gyümölcse. A fesztivál célja a remény jeleinek felmutatása a kultúrában, a művészet eszközeivel segíteni Európát, hogy visszataláljon gyökereihez, a zsidó-keresztény értékekhez.

Az Ars Sacra Fesztiválhoz évről évre önkéntesen csatlakoznak Magyarország legnagyobb múzeumai, kulturális központjai, számos galéria és művész. A fesztivál programjait – képző- és iparművészeti kiállításokat, különböző műfajú koncerteket, színházi és irodalmi előadásokat, tárlatvezetéseket, gyerekprogramokat – ingyenesen látogathatja a nagyközönség.

Idén a szeptember 17-én a Rongyszőnyeg a teljesség felé - Weöres Sándor írásai Bartók Béla zongora darabjaival összefűzve - Jancsó Sarolta és Baráz Ádám előadói estjét választottuk elsőnek.

Fotók és videók az estéről.

Másnapra, szeptember 18-ára pedig Rainer Péter, a rendezvény szervezője hívott el újra a 12. SZÉK - Szakrális Építész-Belsőépítész Konferenciára bennünket, melynek Az EGYHÁZ címet adta. Saját előadásának kivonatát rendelkezésünkre bocsátotta:

Mottó: „Gyülekezet (lelki egyház) létezhet templom (épített egyház) nélkül, de fordítva csak idő kérdése és elpusztul a templom." (Rainer Péter)


KONFERENCIAPROGRAMJA

Bevezető ének-zene: Sipos Mihály népzenész
Köszöntők: Prof. emeritus dr. Fekete György - MMA t. elnök, Krizsán András - DLA MÉSZ elnök, Csapó Balázs Tamás - BÉK elnök, Dragonits Márta - Ars Sacra Alapítvány elnök

ELŐADÁSOK

Jelenits István paptanár Az EGYHÁZ – filozófiai fejtegetés
Ferkai Tibor író A körtemplom – mese
Popovics Béla helytörténész Kárpátalja templomai
Bartos György műtörténész A székesfehérvári székesegyház kutatása
Tina Markušová építőmérnök A kassai Szent Erzsébet dóm bemutatása
Nemcsics Ákos építész Egy templomépítés 15 éves története
Limbacher Gábor nérajzkut. Településeink szakrális térszerkezete, építményei
Wesselényi-Garay Andor ép. A snassztól a spontánig – szakrális népépítészet
Biró Aurél történész Máriás zászlók Magyarország történelmében
Rainer Péter építész-bép. A Szent Korona – kapocs Ég és Föld között
Rainer Péter építész-bép. 3hajós dongakápolna és társai
Összegzés, zárszó (nálunk a terv azért szükséges, hogy legyen mitől eltérni)
Befejező ének: Béres György atya + Schola Gregoriana Budapestinensis

Fotók és videók a rendezvényről

Az apostolok kiválasztása

A Mai evangélium az apostolok kiválasztásról szólt. 

"Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt.

Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19"

Paul Klee Út és mellékutak képének meditációjakor találtam rá arra képzeletbeli egyszemélyes kápolnámra, amely valójában egy álomszőtte palást, s amelyen a tizenkét apostol képe is megjelent.

"Előttem az Út nyílegyenes, keresztutak szegélyezik jobbról és balról.  Bárányfelhők nyája a fejem fölött, melyet a lemenő Nap mindig más színűre fest a sárgától a narancspíroson át, egészen a sötétliláig. Az égi bárányok kiskolompja egybecseng a város templomainak harangjával. Esti misére hív az egyik mellékút kis kápolnája. Rövid kitérőt teszek, és belebújok az egyszemélyes kápolnámba, mely a magam szőtte palást maga. Rajta minden apostol és a születésem lenyomatát képező csillagkép és bolygó. A Keresztút tizennégy stációja és a keresztnevem betűiből kirakott anagramma hirdeti, hogy hol a helyem a világban és mi a teendőm. Itt éjszakázom ma a csillagok alatt.
Reggel kimegyek a Főútra, és hátamat melegíti a felkelő Nap. Fájós vállamra teszi kezét a Fény, és szárnyalásra biztat. Tárjam ki karjaim, és csak engedjem, hogy a termik magával ragadjon fel…fel…. Megteszem…"




Azóta elkészültem az apostolok haiku-kalligráfiáival is, rajtuk a nekik megfelelő attribútumokkal. segítségemre most is Szász Ilma volt.

Legtöbb apostolnál a mártíriumuk adja a  jelüket.  János nem halt mártírhalált, így jele - Skorpióként  - a sas.

id. Jakab:  kard (lefejezik), (Állatövi jegy: Kos)
Pál: lefejezték karddal (az áruló Júdás helyén)(Állatövi jegy: Bika)
Tamás:  tőr (felhasítják vele), (Állatövi jegy: Ikrek)
Tádé:  bunkósbot,  valószínűleg ezzel verik agyon, mikor Simonnal együtt térít), (ő a kánai vőlegény, ez utalás a családiasságára is) (Állatövi jegy: Rák)
Péter: fordított kereszt és kulcs (Állatövi jegy: Oroszlán)
Fülöp:  öklömnyi kődarab (valószínűleg megkövezték)(Állatövi jegy: Szűz)”.
ifj. Jakab:  ványolófa (ezzel verték agyon, miután legurították a templom lépcsőin), (Állatövi jegy: Mérleg)
János:  sas (nem halt mártírhalált) (Állatövi jegy: Skorpió)
Simon:  fűrész (ezzel szétfűrészelik) (Állatövi jegy: Nyilas)
Bertalan: lenyúzott bőre (Állatövi jegy: Bak)
Máté: máglyára állították, amit aztán eső állított el, nehéz lenne ábrázolni, marad az angyal (pl. az angyali üdvözletből) (Állatövi jegy: Vízöntő)
András: “andráskereszt”. (Állatövi jegy: Halak)”

 

Alsóörsön '68-ban

Már több mint 15 éve Balatonalmádiba járunk nyaralni az augusztus 20. utáni időszakban. És nincsen olyan év, amikor a harcsapaprikást túrós csuszával ne az alsóörsi vasútállomással szemben levő szálloda éttermében fogyasztanák el a fiúk. (Én nem lévén hús- és főként halevő, csak csuszát).

Ahogy a teraszról nézem a főút túloldalán levő tájat, a kempinggel, vitorláskikötővel, mindig eszembejut az az év, amikor éppen 13 évesen a szüleimmel itt nyaraltunk - egy mástól hirtelen  lepasszolt - szakszervezeti beutalóval pont ebben az utószezoni időszakban, a domboldalon valamelyik szakszervezeti vagy vállalati üdülőben. 

Az emlékezetes az üdülőből az volt, hogy a Budapesten levő u.n. "zöldvillamos"- mi úgyhívtuk, hogy "wc-kombinát"-  állt a közepén mint közös illemhely és tisztálkodási lehetőség.  

És a  nagy szám egy tininek, mint én is voltam akkor, a Táncdalfesztivál volt, amit a közös TV szobában nézhettünk boldogan végig  szülői beleegyezéssel.

A "legzölduborkább" kamaszlánykoromat éltem meg azon a nyáron, pedig már megvolt az apukám kiküldetési pénzéből kapott francia talpszalagos lasztex-nadrágom és egy égszínkék orlon-pulóverem is, ami szúrt ám istentelenül. Ebben próbáltam magam jobb színben feltüntetni a nyaraló kortársak között. 

Aztán a nyaralás vége előtt néhány nappal furcsa reggelre ébredtünk. A strandra menvén az egyébként akkortájt szinte csak csehszlovák sátrakkal és utánfutókkal teli kemping egyik pillanatról a másikra kiürült. Teljesen üresen állt. .... Elég félelmetes volt. 

S akkor tudtuk meg, hogy a szövetséges csapatok, köztük Magyarország is felsorakozott tankokkal a határon...

1968. augusztus 20. - A Varsói Szerződés csapatai szovjet vezetéssel 200 000 katonával, 5000 harckocsival lerohanják Csehszlovákiát, hogy véget vessenek a (prágai tavasz néven emlegetett) demokratikus folyamatnak. 

A legjobb barátnőm szlovák rokonoknál rekedt akkor az Ipolyságban. Csak nagyon körülményesen tudott hazajutni iskolakezdésre.

Hétköznapi emberekként pedig attól kezdve megtapaszalhattuk ennek a nyárnak a hatásait. 

A csehszlovák, később szlovák határőrőrök lesújtó pillantásokkal  és csomagjaikat felforgatva alázták meg a magyar átutazókat.

De az élet ment tovább... a Táncdalfesztivált az Amikor én még kis srác voltam című Illés szám nyerte.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=4YuhtoBDeQw