A legősibb ember valaha táncolva járt és énekelve beszélt

A mai ember pedig néha-néha emlékszik még ezekre az időkre.

Kazantszakisz a Zorbász a görög cím könyvében azt mondja, hogy: „Táncolni kell, Uram! A zene majd csak megjön valahonnan”

Anthony de Mello pedig ugyanerről a témáról így ír: „Úgy tekintjük Istent, mint a táncost, a teremtést úgy, mint Isten táncát. Nem arról van szó, mintha Isten lenne a nagy táncos, te pedig a kicsi, ó nem. Te egyáltalán nem vagy táncos. Te vagy a tánc, Téged járnak.”

...

A múlt héten olvashattunk arról az angliai (indiai származású?) orvosról, aki elénekli kollégáinak, mit kell tenni asztma esetén, mert a klinikai infók nem jutnak át másképp az orvosok ingerküszöbén... A népszerű video hatására a szakemberek ismeretszintje 100%-ossá vált, az asztma kezelésének hatásfoka sokat javult. http://www.youtube.com/watch?v=qj0PEn79Cuw#t=69

…

Tudja minden kisiskolás, hogy a Pitagorasz- és az Archimédész-tételek is jobban tanulhatók énekelve, a „kis angyalom” ismétlésével a sorvégeken.

Piagorász-tétele, kis angyalom

anégyzet plusz bénégyzet, kis angyalom

az egyenlő cénégyzet, kis angyalom

Archimédesz-törvénye, kis angyalom

minden vízbe mártott test, kis angyalom

a súlyából annyit veszt, kis angyalom

amennyi az általa kiszorított vízsúlya, kis angyalom

….

Bizonyos beszédhibák (pl. a dadogás) is éneklő beszéddel javíthatók:

Lásd a Királybeszéde című filmben:

http://www.youtube.com/watch?v=ljrnm_PAzGQ http://www.port.hu/a_kiraly_beszede_the_king_s_speech/pls/w/films.film_page?i_film_id=116080

….

Korábban pedig arról is olvashattunk, hogy egy kelet-afrikai törzsben az a hagyomány, hogy a nő hosszabb időre magányba vonul, így készül fel érzelmileg is az anyaságra. Egészen addig tart ez a ráhangolódás, míg meg nem születik fejében a „születendő gyermek dallama”. Azután visszatér a törzshöz, és „szerzeményét” eldúdolja férjének, hogy lélekben is együtt készüljenek a gyermek jövetelére. Csak ezután jöhet a fogantatás, majd a várandóság. És ez a dallam élete végéig elkíséri az újszülöttet, amit ismer az egész törzs, és halálakor, idős korában is ezzel búcsúznak tőle. Mert a több évtized alatt az ember maga lett a dallam.

Íme az ige testté lett (János evangéluma)

St. Martin in the Fields templom London

Szerintem majd mindegyikünknek van egy dallama, amit dudorászik magának, amikor senki sem látja-hallja. Lehet tán, hogy ez az a bizonyos dallam..

Próbáljuk felidézni! Próbáljuk erre a dallamra elénekelni magunknak a saját életünket!

…

Van egy dallam, melyet a hagyomány szerint a kubai CMQ rádió egy fura figurája, Joséito Fernández "komponált" 1928-ban, aki a napi híreket rendszeresen ezzel, az általa improvizált dallammal kommentálta.

1958-ban Julián Orbón (1925-1991) zeneszerző egy José Martí (a kubaiak Petőfije) által 1891-ben írt versciklus, az Egyszerű versek egyes strófáit énekelte a dallamára, az eredeti refrén meghagyásával.

Yo soy un hombre sincero

De donde crece la palma.

Y antes de morirme quiero

Echar mis versos del alma.

Guantanamera, guajira guantanamera

magyarul pedig:

Egyenes derékkal jöttem

Onnan, hol nőnek a pálmák.

Mielőtt meghalok, lelkem

Versekben osztja el álmát.

Guantanamera, guajira guantanamera

Peet Seeger előadásában

http://www.youtube.com/watch?v=X5JLCAIJLJ8

Los Sabandeños – Guantanamera előadásában

http://www.youtube.com/watch?v=b-PuiDfLcO8

és Zucchero - Guantanamera (Guajira) előadásában

http://www.youtube.com/watch?v=b3oxFc_CnVw

….

Ez olyan, mintha a napi híreket mondjuk a „Virágéknál ég a világ…” dallamára énekelnénk el.

Vi-rá-gék-nál ég a vi-lág, sü-tik már a rán-tott bé-kát

zimme zumm zimme zumm rece fice bumm bumm bumm

Bí-ró Mar-csa o-da-ka-pott, bé-ka-com-bot ro-pog-ta-tott

zimme zumm zimme zumm rece fice bumm bumm bumm

Puskás Gábor későn futott, neki csak a füle jutott

zimme zumm zimme zumm rece fice bumm bumm bumm

zimme zumm zimme zumm rece fice bumm bumm bumm

Ki kellene próbálni, maximum 140 karakter hosszúságban – mint a Twitter üzeneteket. A sorok végén egyszer és hírlezárásként kétszer pedig jöhetne a „zimme zumm zimme zumm rece fice bumm bumm bumm”.

Lássunk egy mai hírt élesben:

a Ka-tasz-tró-fa-vé-de-lem reg-geli je-len-té-sé-ben

zimme zumm zimme zumm rece fice bumm bumm bumm

szólt ar-ról, hogy az Al-i-ta-li-a rep-gé-pe  éj-fél tájt,

zimme zumm zimme zumm rece fice bumm bumm bumm

fe-dél-ze-tén száz-ti-zen-hat u-ta-sá-val kény-szer-le-szállt.

zimme zumm zimme zumm rece fice bumm bumm bumm

zimme zumm zimme zumm rece fice bumm bumm bumm

SZEML-ÉLETMÓD-VÁLTÁS (SZÉV) – ÉRTÉKMENTÉS

SZEML-ÉLETMÓD-VÁLTÁS (SZÉV) – ÉRTÉKMENTÉS

gondolatok az ATV - úgy két éve látott - Magánbeszélgetés Csányi Vilmossal című műsora után

„A dolgok önköltsége, azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel. Ha olcsónak tartjuk az életet, mi sem természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.”

(Henry David Thoreau)

A NAGY EGÉSZ felől nézve…

Szemlélődöm - néhány lépéssel távolabbról figyelem a környezetem és benne önmagam.

Nézem a villamos ablakából az emberek viselkedését, vajon mit, miért tesznek és hogyan.

Van, ki hasonlít egy rég nem látott barátra, s aki este felhív véletlenül.

Van, aki pedig a körmét lakkozza a ritkán járó busz megállójában és lám, amint ezen gondolatokat írom, a www.talita-hu  –n Körömlakk. Mi van a címke mögött? – címmel most jelenik meg egy írás.

Elolvasom a feliratokat az utasok ruháján, táskáján. Nézem a szimbólumokat, amelyeket magukon hordanak, ki tudatosan, ki öntudatlanul. 

Melyek azok az összefüggések, amelyek mentén én magam is kapcsolódom hozzájuk.

EGYSZEMÉLYES KÖZÖSSÉG  -  a minap hallottam ezt a kifejezést Csányi Vilmos etológustól, az ATV, Juszt László vezette Magánbeszélgetés című műsorában.

(Csányi Vilmos (Budapest, 1935. május 9.) Széchenyi-díjas magyar biológus, biokémikus, etológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései. Jelentős tudományterjesztési és szépirodalmi munkássága is.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%A1nyi_Vilmos)

A beszélgetésben szó volt arról:

-          Hogy mi magyarok nem tudunk összefogni nagy ügyekben, mindig pártokra szakadunk, egyszemélyes közösségeket alkotunk.

-          Ha összefogunk is, érdekek mentén tesszük. Versenyzünk. Lenézzük, aki aláveti magát mások vezetésének. Pedig az alávetetteknek köszönhető, hogy 7 milliárdan lakjuk már a Földet.

-          Te diktálsz, vagy neked diktálnak, attól függ, hogy mennyire vagy biztos magadban.

-          Nincs olyan tulajdonságunk, ami egyértelműen jó, vagy rossz.

-          A kultúra: a közös akció + a közös hiedelem + közös konstrukció

-          Két választás van: Követed, vagy kimaradsz belőle – középút nincs. (Úszni és szárazon maradni nem tudunk egyszerre.)

-          A valódi vallás: a transzcendens utáni vágy, templomtól, felekezettől, iskolától függetlenül.

-          Az igazságosság, melynek emberiességi szintje, társadalmi szintje és személyes szintje is van.

-          Objektivitás, amely nincs. Objektív lehetne a nemzeti jövedelem, a termelés, de ezek nem fontosak az egyén szempontjából.

-          Az elosztásért folyt a verseny a klasszikus kapitalizmusban, ma a hatalomért.

-          A pénz az igazi hatalom.

-          A technológia lehetővé teszi, hogy anyagi javai lehetnek mindenkinek. Csak van, aki 1 dollárból és van, aki 1 millióból él naponta.

-          Akinek sok pénze van, az spekulatív módon meg tudja változtatni az egész világot.

-          Pénzforgalmi spekulációk, melyeket szigorú szabályozással mederben kellene tartani a Tobin által már régen kitalált adóformával.

(James Tobin Nobel-díjas közgazdász gondolatának lényege , hogy a nemzetközi átutalásokra kivetett alacsony adóval ( 0.01-0,25 % ) megfékezhetők a spekulációs mozgások úgy, hogy közben a működő tőke gyakorlatilag zavartalanul áramolhat. Az adó ugyanis – alacsony volta miatt – csak a spekulációra jellemző napi többszöri átutalásokat sújtaná igazán.

Ezáltal csökkenthető lenne az az instabilitás, amit a napi 70 milliárd dollárról harminc év alatt 1,5 billióra  ugrott nemzetközi devizaforgalom okoz.

Ennek a pokoli összegnek több mint 80 %-ának semmi köze sincs a reálgazdasághoz, kereskedelmi ügyletekhez, befektetésekhez, kizárólag spekulációs célt szolgál.

Most már érthetőbb, hogyan keletkezett a jelenlegi gazdasági és pénzügyi világválság?????  Forrás: http://www.neplap.net/blog/a-tobin-ado)

-          Alkalmatlanság mindenütt és minden szinten.

-          Oktatás az alkalmatlanság ellen: Kreatív, új szemléletű oktatókkal.

-          Teljes szemléletváltás. Mexikói példa: a legmélyebb nyomorban élő családok felemelésére új program került bevezetésre.  Az anyának adják az akár 500 dollárnak megfelelő pénzt. Feltétel, hogy a gyerek biztosan iskolába járjon, hogy orvos lássa időnként. Ellenőrzik, hogy a gyereket nem verik-e otthon, ha nem teljesít megfelelően. Eredmény: 2 cm-rel magasabb, okosabb gyerekek.

A témához jó illusztráció lehetne: A calabriai fiú című film. 

További analógiák:*

-          A KÖZÖS MINIMUMBAN VALÓ MEGEGYEZÉS - Teszem hozzá, mint anno a Tízparancsolat. Az emberiség akkor is hasonló erkölcsi minimumon élhetett, hogy ezt a törvényt küldte nekik a Jóisten Mózes által:

Lásd Szász Ilma egy fajta modern, mai értelmezésével:

1. Ne tisztelj más isteneket.

Tudd és hidd: EGY AZ ISTEN – S TE EGY VAGY ISTENNEL!

 2. Ne csinálj faragott képet (bálványt) és ne imádd.

NE LEGYENEK BÁLVÁNYAID!

 3. Isten nevét hiába ne mondd.

ISTEN NEVÉT CSAK IMÁBAN VEDD FEL!

 4. Szenteld meg a hetedik napot.

IDŐD MIN. EGY HETEDÉT SZÁND ISTENNEK. IMÁDKOZZ!

 5. Tiszteld apádat és anyádat.

FÖLDI ÉS LELKI DINASZTIÁDAT FOGADD EL, ÉS VÁLTSD MEG MAGADBAN!

 6. Ne ölj.

TISZTELD AZ ÉLETET!

 7. Ne törj házasságot (ne paráználkodj).

KEZELD HELYESEN A NEMISÉGET! 

NE FOJTSD EL (MINDENT MEGPRÓBÁLJ, S AMI JÓ TARASD MEG)!

NE ÁRTS MAGADNAK VAGY MÁSNAK

NE MARADJ MEG ÉRTÉKTELEN KAPCSOLATBAN, AZ ÉRTÉKESEKHEZ LÉGY HŰ ÉS ELKÖTELEZETT!

 8. Ne lopj.

TARTSD TISZETELETBEN MÁS TULAJDONÁT/ÉRDEMÉT, SZELLEMI ÉRTÉKEIT SE PLAGIZÁLD!

 9. Ne tégy hamis tanúságot.

LÉGY IGAZMONDÓ ÉS TAPINTATOS!

10. Ne kívánd, ami embertársadé.

NE IRIGYKEDJ, NE KÖSSENEK MEG FÖLDI JAVAK!

Baritz Sarolta Laura közgazdász, domonkos szerzetes pedig a Veiser Alinda vezette, néhány évvel ezelőtti Zárórában AZ EMBER KÖZPONTÚ GAZDASÁGI SZEMLÉLETRŐL beszélt, amelyből idézve:

 „…ha az ember gondolkodásmódja változik, változni fognak konkrét cselekedetei is, ennek alapján a gazdaság rendje és a világ rendje is, továbbá vele együtt az emberiség jövőjét meghatározó természeti környezet ügye is.”

Hogyan jutottunk ide?

A gazdaság elméletében és gyakorlatában a főáramú paradigma ezzel a mondattal jellemezhető:

„Az ember van a gazdaságért”

Vagyis, ez a gondolkodásmód a gazdasági gondolkodást és gazdasági törvények, mechanizmusok érvényesülését tartja relevánsnak az élet minden területén, s ebben a paradigmában a gazdaság fő célja a profit maximálása, ennek a célnak van alávetve minden más cél.

Létezik azonban ennek a gondolkodásmódnak egy alternatívája is, melyet „az ember központú gazdaság” kifejezéssel illetnek, ahol a gazdaság van az emberért.”

Baritz Sarolta Laura előadásait számos befutott bankár és közgazdász látogatja a Sapientián. http://www.sapientia.hu/hu/foiskolank/oktato/91

Előadásaira itt találtam:

http://www.teremtesvedelem.hu/letoltes

* Magyar hasonló példa: a magyar jezsuiták „Cigánypasztorációs” tevékenysége Borsodban.

http://regi.jezsuita.hu/rend/korom.htm

„Köröm községben Kuklay Antal plébános kezdeményezésére 2001 őszén - egy nemzetileg, hitben elkötelezett baráti körtől szellemileg és anyagilag is támogatva - elindít egy „játszóház programot”.

„Játszunk háztartást” a mottó! A közel 80 gyermeket foglalkoztató program munkatársai próbálják a gyermekekkel megismertetni egy normál család hétköznapjainak életét. Kisebb csoportokban, rendszeres beosztás és foglalkoztatás keretében közösen sütnek, főznek, takarítanak, mosnak, tanulnak, kertészkednek, kirándulnak, énekelnek és ünnepelnek.

A programnak egy felújított parasztház adott otthont, ami valódi családi otthont mintáz. Minden gyerek önkéntes jelentkezés után első alkalommal részt vesz egy személyes beszélgetésen, amikor is elmondhatja, miért szeretne járni a foglakozásra, mit vár azoktól. Megbeszéljük, hogy kik azok, akikhez csatlakozni szeretne, hiszen sokszor testvérek, unokatestvérek jelentkeznek egymás biztatását követve. Ilyenkor beszélnek önmagukról, családjukról, iskolai eredményeikről, a jövőre vonatkozó terveikről, érdeklődési körükről. Nagyon meghatározó ez az első találkozás, hiszen ez lesz a kiindulópontja egy-egy gyerek személyre szabott segítésének. Ilyenkor megbeszéljük az alapvető szabályokat, amit fokozatosan követ majd a többi a találkozások során. Minden gyerek kap egy időpontot és csoportot. Nem kis feladat volt számunkra, hogy egy meghatározott napon, egy meghatározott időpontban jelenjenek meg nálunk, mivel a legtöbb gyerek nem ismerte sem a napokat, sem az órát.

A faluban élő, dolgozó óvónők, pedagógusok és segítő foglalkozásúak több évtizedes tapasztalata, hogy az általános iskolából kikerülve a gyerekek szinte minden átmenet nélkül visszasüllyednek az otthon tapasztalt igénytelenség szintjére, és a további életükben nem marad nyoma az iskolás években elért eredményeknek.

Ezekre a tapasztalatokra építve döntöttünk 2002 tavaszán arról, hogy a gyerekek mellett a felnőttekkel, az iskolából kimaradt fiatalokkal is foglalkoznunk kellene. Így indult el cigányasszonyokkal egy sütő-főző, majd később egy varró tanfolyam. Az asszonyok kiválasztásánál elsősorban azokkal vettük föl a kapcsolatot, akiknek gyermekeit már megismertük. A főző, varró csoportok - hasonlóan a gyermekcsoportokhoz - rokoni szinten szerveződtek: anya, lánya, menye, koma asszonya stb.

A családlátogatások alkalmával sikerült a férfitársadalommal is kapcsolatba kerülni. A foglalkoztató ház kerítésének felújításában már a férfiak is részt vettek, miközben lehetőségeinkhez mérten elindul egy-két porta bekerítése a telepen is. A közös éneklésekre lassan felnőttek is jelentkeztek és jelezték, hogy ők is szívesen kirándulnának a gyerekekkel (Tiszadob, Sárospatak, Lillafüred).

…

Erről pedig Mark Twain Tom Sawyer-ének híres kerítésfestés részlete jut eszembe, http://mek.niif.hu/04100/04170/04170.htm (a II. fejezet), melynek konklúziója:

 „Ezek után Tom már nem tartotta reménytelennek az életet. Tudtán kívül felfedezte az emberi cselekedetek egyik örök rugóját. Nem kell mást tenni, ha kívánatossá akarunk varázsolni valamit - akár felnőttekről, akár kisfiúkról legyen szó -, mint nehézségeket gördíteni kívánságuk elé. Ha Tom bölcselkedő kedély lett volna - mint például ennek a könyvnek az írója -, hamarosan megérti a "munka" és a "szórakozás" közti különbséget. Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember. És ez a fogalmazás hozzásegítette volna annak a megértéséhez, hogy művirágokat csinálni vagy taposómalomban dolgozni bizony kemény munka, de a kuglizás vagy a Mont Blanc megmászása szórakozás. Vannak Angliában gazdag urak, akik komoly anyagi áldozattal szerzik meg azt a kiváltságot, hogy nyáron naponta húsz-harminc mérföldnyi útszakaszon ők hajtsák a postakocsit; de ha nekik kínálnának bért a fáradságért, kedvtelésük munkának minősülne, s így már nem vállalnák.”

…

S hogy háborús körülmények között is milyen kreatívak tudnak lenni emberek, álljon példaként  Sztéhlo Gábor Örömvárosa http://hu.wikipedia.org/wiki/Sztehlo_G%C3%A1bor

„1945 szeptemberében – öt hónappal a Magyar Köztársaság kikiáltása előtt – a közel nyolcszáz menekült gyermek megalapította a „Gyermekköztársaságot”. A gyerekek ünnepségeket szerveztek; könyvtárat, énekkart alapítottak. Az „örömpolgárok” szakmát tanulhattak, nem volt kötelező a munka, de szívesen dolgoztak a közösségért. A gyerekköztársaságnak alkotmánya volt, és önálló törvénykönyvet is alkottak. A fizetőeszköz a „Gapo dollár”, az állami vicclap neve a „Gapo-Matyi” volt. Gaudiopolist sem a magyar állam, sem az egyház nem támogatta. Segítséget csak a Nemzetközi Vöröskereszttől kaptak, azóta is rejtély, hogyan sikerült 1950-ig életben tartani az intézményt.”

Egy cikk a TALITÁN, tán nem véletlen, hanem „vélet”J:

http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=677:embermentl-1-sztehlo-gaboraz-angyal-koezeleben&catid=34:ittesmost&Itemid=58

"Szivatástudat"

 „Aki kezét az eke szarvára tette…”

Ezen mai evangéliumi részlet és a benedeki - szeptember25-től október 7-ig tartó, Az alázatosság című (7. fejezet) -, regulák mentén egy sorozatba kezdek a mai napon, a blogomon.

Néhány éve hívást kaptam az újságírásra. Azt gondolom, hogy nekem talán azóta van hivatásom, hivatástudatom és elköteleződésem igazán. Én ekkor tettem rá a kezem az eke szarvára…

Ekkor köteleződtem el a művészetek és a sérült emberek ügye mellett is.

Azóta gondolkodom azon, hogyan tudnám olyan szavakba foglalni, lefotózni, filmre venni, párvonallal megrajzolni ezt a komplex ügyet a maga problémahalmazával együtt, amit mindenki a maga szintjén úgy ért meg, ahogyan azt „köll”.

Az a tapasztalatom, hogy még a gyógyító- és szociális területen dolgozóknak is elsősorban inkább munkájuk van, mint hivatásuk. Ezért már el sem csodálkozom azon, hogy a szolgáltatások, az ipar, a kereskedelem területén is csak elvétve találkozom hivatástudattal és empátiával. Inkább az ellenkezőjével, amit egyszerűen „szivatástudatnak” neveznék.

Beindulnak ugyan kampányszerűen ragyogó kezdeményezések, aztán néhány év leforgása alatt elsorvadnak pusztán anyagi megfontolások miatt, és olybá tűnik, hogy utána egyszerűen ellenségesen tekintenek az egykori „teremtményre” létrehívóik.

Ezzel az elsorvasztással és ellenséges hozzáállással viszont teljesen reménytelenné tesznek emberi életeket.

A sérült ember szemszögéből nézem tehát ezek után a közlekedést, az egészségügy-, a rehabilitáció pokoli bugyrait, a hivatalos ügyintézést, a gyógyászati segédeszköz ellátást, a jog útvesztőiben való eligazítást, a tanulást, a munkát-hivatást, lakhatást és úgy egyáltalán a !létezésüket! meghatározó, megoldhatatlannak tűnő problémahalmazt.

Erre a mai írásra az a minap a tudomásomra jutott hír késztetett, hogy a korábban még BKV-nak nevezett Rt. által egy buszjegy áráért, 2010. április 12-től üzemeltetett öt darab Renault Master 2,5 dCI típusú, speciálisan e célra átalakított kisbuszból idén már csak négy, október 1-től már csak három, s lehetséges, hogy az évvégétől már egy sem fogja háztól-házig vinni a mozgássérülteket. A BKK vadonatúj honlapján ugyanis már egyáltalán nincs is feltüntetve ez a szolgáltatás. A taxi pedig manapság 7000 Ft-ért visz (egy hónapja még 5000 Ft-ért vitt) épet-sérültet mondjuk Rákospalotáról a Budakeszi melletti egészségügyi intézetekbe, de a fizetős betegszállítók is hasonlókat számláznak.

Úgy gondolom, hogy akik egy tollvonással megvonják az ilyen és ehhez hasonló szolgáltatásokat a sérült emberektől, azok egy pillanatig sem gondolnak bele az ő helyzetükbe.

Nulla beleérző képességű ?emberek? halmaza tud csak ilyen intézkedést kiötölni, létrehozni és foganatosítani, akiknek valószínű nem hivatásuk, hanem munkájuk van csak itt, minálunk, EUmpátiában.

A továbbiakban ennek a hírnek az utóéletét és a fent említett problémahalmazokat is körbejárom a sérült emberek szemszögéből, hasonlóan „EUmpatikusan” J.

2013. október 2.

Antalffy Yvette

Két írásom az A38 hajós két Weiner-Szász Zenekar koncertről

Hit és zene a Duna hullámhosszán:
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1633:h...

MeseMuzsika az A38 Hajón:
http://www.montazsmagazin.hu/kultura/2090-mesemuzsika-az-a38-hajon

Fő az egészség, fő a bizalom

Megjelent:
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1638:f-az-egeszseg-f-a-bizalom&catid=34:ittesmost&Itemid=58
avagy a beteg és az egészségügy idővonalának összeegyeztethetetlenségéről*

P. Klee: Út és mellékutak
v. akár idővonalak egymásmellett

Olyan, mintha munkalassító sztrájk lenne folyamatosan évek óta.

Egy repülőtéren is lehet úgy sztrájkolni, hogy a személyzet csak egészen pontosan betartja a szabályzatot.

Ez történik a kórházakban és a rendelőintézetekben is úgy látom.

Az elmúlt években a családban és a baráti körben a betegségek-balesetek kapcsán tapasztaltam meg, hogy valami nagyon nincs rendben az idővel, annak beosztásával, és az empátiával az  egészségügyben.

A számítógép és az internet hiába tört be a kórházakba-rendelőintézetekbe-rendelőkbe, inkább akadályozza a gyógyítást, mint sem segíti.

Az orvosok és ápolók kétszer annyi időt töltenek kódolással és adminisztrációval, mint gyógyítással. Emellett kockásfüzetben - mint „igazi” digitális adathordozóban -, vezetik párhuzamosan a berendelési időket, melyek lehetnek egy-két naposak, de leginkább több hónaposak.

Papírhalmazokkal rohangál orvos-beteg, olyan adatokkal, ami egy chipkártyán vagy pendrájvon, vagy urambocsá’ a neten egy „felhőben” is elférne. De ez vonatkozik a recept-halomra is, amit hol csak egy, hol meg három hónapra adnak. Ezt aztán a patikában tizenkét-féle vonalkód-olvasón keresztül átengedik, s közölik velünk, hogy nincs raktáron, jöjjünk vissza holnap. Fizetéskor pedig kezest kell vinnünk magunkkal, mert annyiba kerül már a havi gyógyszeradagunk, hogy hitelt veszünk fel rá. Ahelyett, hogy házhoz szállítanák a rendszeresen használt gyógyszereinket, ha nincs változás, amit aztán az előbb emlegetett chipes taj-kártyánkon követhetnének nyomon.

De hát fő a bizalom, és az egészség – ezért füstöl a kémény a kórház, vagy a patika tetején J.

A tisztességes betegellátásról szóló jogaink?

Idős embereket citálnak be különböző napokra vizsgálatsorozatokra, amelyeket egy kis empátiával, egy kevéske logisztikai ismerettel, vagy netán szoftverrel egy napra és egy helyre is lehetne összpontosítani, látva, hogy a város, vagy az ország másik végéről jön az illető, s nem a szomszédból ugrik át egy kis vizitre. Ha netán nincs autója a kedves betegnek, vagy a gyerek-unoka nem mozgósítható hetente kétszer a kisnyugdíjas mama-papa fuvarozásra, akkor az !ingyenes! szállítószolgálat (mert azért 40-50 év szolgálati idő és befizetett tb-járulék után ez azért jár, lássuk be) akkor és ott legyen, odavigye, majd vissza.

Így hát három hónapra adnak időpontot nekünk egy kardiológiai vizsgálatra, óra-percre pontosan, és ezek után három órát várakoztatnak bennünket.

Nyolcvan oldalt kiolvashatunk egy könyvből, míg sor kerül ránk a bőrgyógyászaton egy elfajzott lábgomba miatt (amit fekvőbetegként nem kezelnek egy másik kórházban, mert hát nem az ő reszortjuk), és ezután egy szemrevételezéssel és egy kis hányaveti módon odakent piros fertőtlenítéssel el vagyunk intézve.

S ha ez nem tetszik, a magánrendelésük névjegykártyáját nyújtogatják nekünk. Ott be tudják tartani az időpontokat?!

Rákospalotáról Budakeszire pedig 10 000 Ft-ért meg is járhatjuk oda-vissza az utat taxival, vagy egy roskatag fizetős betegszállító mentővel.

Még napestig írhatnék a logisztika és az empátia teljes hiányáról a combnyaktörés utáni betegellátásban a traumatológián, de nem teszem…

Azt kapnám válaszul úgy is, hogy minden a szabályok szerint történik.

Hol az isztikus J - a holisztikus szemlélet?

Hogy egyek vagyunk?

Hogy azt teszem, és úgy, ahogy magammal tenném?

Úgy tűnik, hogy az az elv érvényesül, hogy amibe nem halunk bele az megerősít bennünket?!

Engem mindenféleképpen, hogy ezt így és itt kiírtam magamból…

*(összeegyeztethetetlenségéről - ez egy jó hosszú és szinte kiejthetetlen, 28 karakterből álló szó J)

A remete szökési kísérlete…

„Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.

De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

/Ézsaiás 40. 30-31/

Eléggé lefáradtam már nyár közepére. Emberkerülő remete szeretnék lenni. De mihelyst ezt így kimondom, az összes olyan ismerősöm megtalál, akinek szörnyűbbnél szörnyűbb életeseményei vannak. Minden napra van egy-két ilyen történet.

Aztán egyik este kezembe kerül egy már hat éve nem olvasott könyv. Felcsapom találomra és mit ad Isten ez a cím jelenik meg: Gyóntatóatya. Hermann Hesse egyik életrajza az Üveggyöngyjátékból. Megérint, olyan mintha rólam szólna és tanítómról, Ilmáról. Analógiát érzek Remete Szent Antal és Pál találkozásával a sivatagban.

Josephus Famulus (név jelentése: Isten gyarapítson + szolga, tanítvány) a főszereplője.

A kereszténység hajnalán játszódik a történet, a főszereplő a remeték életét éli, és idővel ismert gyóntatóvá válik, akihez messze földről is jönnek emberek, ő pedig meghallgatja őket, testvéri meghallgatásával könnyít a terhükön, és ezáltal segít bűneik hordozásában, majd a meghallgatás után elmondja velük a Miatyánkot és homlokon csókolta őket. Nem korhol, nem ró ki vezeklést, nem igazi gyónás ez, inkább testvéri meghallgatás és együttérzés. Majd eljön a pillanat, amikor nem képes többé senki gyónását meghallgatni. Lelki válságba és kétségbeesésbe kerül. Hall egy híres nálánál idősebb gyóntatóról, Dion Pugilról (név jelentése: Isteni boxerkutya) és elhatározza, hogy elmegy hozzá, megkeresi, mert képtelen továbbfolytatni a maga választotta hivatását, kiégettnek érzi magát.

Elhagyja remetelakot és elindul, hogy megkeresse a másként gyóntató Diont. Dion korholással, feddéssel, tanácsok osztogatásával, vezeklést ró ki, azaz más módszerekkel él, és ez reményt kelt benne. Talán megtalálja nála a szükséges lelki segítséget.

Útja során egy idős remetével találkozik, aki nem más, mint Dion. Nem tudja róla, hogy ő is éppen hivatásának mélypontjára jutott. Ő pedig azért indult el, hogy megkeresse a híres gyóntatót, Josephus Famulust, s bevallja neki nyomorúságát, vigaszt és erősítést kapjon tőle. Mikor rádöbben, hogy akivel találkozott az Josephus Famulus, ki szintén menekülőben van hivatása terhei elől, s akinek még rosszabbul megy a sora mint a sajátja, akkor először különös csalódást érez. „Mihez kezd, ha megtudja, hogy az az ember, akibe reményét vetette éppúgy kétségek között vergődő ember?” De válasza hamar megjön: „Isten küldte őt nekem, hogy megismerjem és meggyógyítsam, s vele együtt magamat.”

Megérti, hogy „A kétségbeesést Isten nem azért küldi az emberre, hogy megölje, hanem azért, hogy új életre ébressze.”

Dion meghallgatja Josephus gyónását, s nem tesz mást vele, mint amit Josephus szokott a hozzá fordulókkal. Homlokon csókolja, majd maga mellé veszi, és hagyja, hogy segítsen neki, ügyes bajos dolgai végzésében, aztán egyre többször, odaül és hallgatja, hogyan gyóntat Dion. Néha aztán helyettesíteti a gyóntatásban, így szépen lassan Dion Josephust is, de persze önmagát is visszavezeti hivatásához.

Diont később Josephus temeti el, sírjára egy pálmafát ültetet és megéri, azt az évet, amikor a fa meghozta első gyümölcsét...

Tovább gondolva: A két remete egy. Mindkét út egy helyre visz. Kinek-kinek melyik út járható. Kinek a simogatás, kinek a „gyomrozás” használ. De van, hogy bizonyos esetekben szelíden, bizonyos esetekben nyomatékosabban kell bánnunk a hozzánk segítségért fordulókkal.

Én most egy keményebb stílust képviselek, korábban szelíd voltam és ráhagyó.

Most tükröt tartok és ez néha keményen leteríti a kuncsaftot, s engem is.

Az is megtörténik velem, hogy orra esem…

Esetemben a Ji-king meg is adja a választ a problémámra.

„Nem szabad olyan engedményeket tenned, hogy önmagadat elveszítsd.”

„Ne a kompromisszumot keresd, hanem megoldást.”

„Próbáld bele élni magad, ne a mások "igazába", hanem a világába.” (Ji-King 38. Ellentét)

A NAPBAÖLTÖZÖTT ASSZONY

Mária mennybemenetele - augusztus 15.  - Nagyboldogasszony ünnepe

Ez a gyönyörű, ismeretlen festő által festett oltárkép kép fejezi ki számomra leginkább e pillanatot, ahogy MÁRIA, karján a kis Jézussal éppen a Holdon állva - az ő anyaságát szimbolizáló bolygón - egyesül a Nappal. Az egység létrejöttének pillanata ez.

Egyszerűségében megigéz a látvány.

A Nap hatalmas petesejtként fogadja magába Máriát, ahogy ő fogadta magába a Szentlelket egykor és adott testet, méhében kihordva az Igének.

Hat angyal kíséri nyomon a történést.

A Földről nézve az ilyen jelenség napfogyatkozásnak is tetszhet, amikor a Hold teljes korongja eltakarja a Napot.

De most ez azt jelenti számunkra, hogy éjjel és nappal velünk lesz a mi Patronánk.

Kissé szomorú aktualitása az én történetemnek, hogy az én személyes Patronám, az Anyukám 2006. december 2-án, reggel fél kilenckor földi életét bevégezte.

Ő  is Napbaöltözött asszonnyá vált. 

Mindig szerette a hőt és a fényt. Most ott fenn, abban a másik dimenzióban az övéivel már meg is tapasztalhatja.

Az Ő neve is Yvette volt, mint az enyém, míg én viselem Mária nevét második nevemként, ő Éva nevét kapta az Yvette után. De az Ő édesanyja is Mária volt.

Ismétlődések generációról generációra. Mária-Éva-Mária…

Éva és Mária. Ősanya és az ő megváltója.

Éva, aki bűnbe esett – aki nem tudott ellenállni a kísértésnek - és Mária, aki szíve alatt hordta, majd felnevelte a megváltót, még egy esélyt adva az embernek hogy üdvözüljön.

Egy álmomban magamat is láttam ősanyaként, hat fiú gyermeknek adva életet, majd hetedikként az én belső leánygyermekem is világra jött.

Akkortól kezdve nekem Mária mutatja az utat.

Éjkékszínű, csillagokkal telehímzett köpenye kerül a vállamra palástként, fia tizenkét tanítványának képével, akik közül az egyik üresen maradt helyére, Saulból lett Pál került. Ez az útra minden ruhám, amit ezentúl viselek, míg az éveim köreit járom egy Napkeleti utazás zarándokaként.

Batyumban ötvenhét évem minden tapasztalata. Vándorbot a kezemben. Átutazó vagyok mindenütt és a Fény felé tartok egy ideje, úgy tűnik.

Nagyboldogasszony ünnepe utáni vasárnapon utam Pilisszántóra visz idén, ahol Boldogasszony Kápolnája épült Igaz mesterek áldozatos munkájával.

A Pálosok két hollója s egy fehérsólyom száll majd az égen. Két harang hangzúgása zengi majd Isten dicsőségét.

Boldogasszony Anyánk e helyről belátja Szép Hazánkat, és éberen őriz bennünket vigyázó tekintetével.