SZEML-ÉLETMÓD-VÁLTÁS
(SZÉV) – ÉRTÉKMENTÉS
gondolatok az
ATV - úgy két éve látott - Magánbeszélgetés Csányi Vilmossal című műsora után
„A dolgok önköltsége, azonos a megszerzésükre
fordított életmennyiséggel. Ha olcsónak tartjuk az életet, mi sem
természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha
drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság
lesz a társadalom célja.”
(Henry David Thoreau)
A NAGY EGÉSZ felől
nézve…
Szemlélődöm -
néhány lépéssel távolabbról figyelem a környezetem és benne önmagam.
Nézem a villamos
ablakából az emberek viselkedését, vajon mit, miért tesznek és hogyan.
Van, ki
hasonlít egy rég nem látott barátra, s aki este felhív véletlenül.
Van, aki pedig
a körmét lakkozza a ritkán járó busz megállójában és lám, amint ezen
gondolatokat írom, a www.talita-hu –n Körömlakk. Mi van a címke mögött? – címmel
most jelenik meg egy írás.
Elolvasom a
feliratokat az utasok ruháján, táskáján. Nézem a szimbólumokat, amelyeket
magukon hordanak, ki tudatosan, ki öntudatlanul.
Melyek azok az
összefüggések, amelyek mentén én magam is kapcsolódom hozzájuk.
EGYSZEMÉLYES KÖZÖSSÉG - a minap hallottam ezt a kifejezést Csányi
Vilmos etológustól, az ATV, Juszt László vezette Magánbeszélgetés című
műsorában.
(Csányi Vilmos (Budapest, 1935. május 9.)
Széchenyi-díjas magyar biológus, biokémikus, etológus, egyetemi tanár, a Magyar
Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az állati és emberi
viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései. Jelentős
tudományterjesztési és szépirodalmi munkássága is.
A beszélgetésben
szó volt arról:
-
Hogy mi magyarok nem tudunk összefogni nagy
ügyekben, mindig pártokra szakadunk, egyszemélyes közösségeket alkotunk.
-
Ha összefogunk is, érdekek mentén tesszük.
Versenyzünk. Lenézzük, aki aláveti magát mások vezetésének. Pedig az
alávetetteknek köszönhető, hogy 7 milliárdan lakjuk már a Földet.
-
Te diktálsz, vagy neked diktálnak, attól függ, hogy
mennyire vagy biztos magadban.
-
Nincs olyan tulajdonságunk, ami egyértelműen jó,
vagy rossz.
-
A kultúra: a közös akció + a közös hiedelem +
közös konstrukció
-
Két választás van: Követed, vagy kimaradsz belőle
– középút nincs. (Úszni és szárazon maradni nem tudunk egyszerre.)
-
A valódi vallás: a transzcendens utáni vágy,
templomtól, felekezettől, iskolától függetlenül.
-
Az igazságosság, melynek emberiességi szintje,
társadalmi szintje és személyes szintje is van.
-
Objektivitás, amely nincs. Objektív lehetne a
nemzeti jövedelem, a termelés, de ezek nem fontosak az egyén szempontjából.
-
Az elosztásért folyt a verseny a klasszikus
kapitalizmusban, ma a hatalomért.
-
A pénz az igazi hatalom.
-
A technológia lehetővé teszi, hogy anyagi javai
lehetnek mindenkinek. Csak van, aki 1 dollárból és van, aki 1 millióból él
naponta.
-
Akinek sok pénze van, az spekulatív módon meg
tudja változtatni az egész világot.
-
Pénzforgalmi spekulációk, melyeket szigorú
szabályozással mederben kellene tartani a Tobin által már régen kitalált
adóformával.
(James
Tobin Nobel-díjas közgazdász gondolatának lényege , hogy a nemzetközi
átutalásokra kivetett alacsony adóval ( 0.01-0,25 % ) megfékezhetők a
spekulációs mozgások úgy, hogy közben a működő tőke gyakorlatilag zavartalanul
áramolhat. Az adó ugyanis – alacsony volta miatt – csak a spekulációra jellemző
napi többszöri átutalásokat sújtaná igazán.
Ezáltal
csökkenthető lenne az az instabilitás, amit a napi 70 milliárd dollárról harminc
év alatt 1,5 billióra ugrott nemzetközi
devizaforgalom okoz.
Ennek a
pokoli összegnek több mint 80 %-ának semmi köze sincs a reálgazdasághoz,
kereskedelmi ügyletekhez, befektetésekhez, kizárólag spekulációs célt szolgál.
Most már
érthetőbb, hogyan keletkezett a jelenlegi gazdasági és pénzügyi
világválság????? Forrás: http://www.neplap.net/blog/a-tobin-ado)
-
Alkalmatlanság mindenütt és minden szinten.
-
Oktatás az alkalmatlanság ellen: Kreatív, új szemléletű
oktatókkal.
-
Teljes szemléletváltás. Mexikói példa: a legmélyebb
nyomorban élő családok felemelésére új program került bevezetésre. Az anyának
adják az akár 500 dollárnak megfelelő pénzt. Feltétel, hogy a gyerek biztosan
iskolába járjon, hogy orvos lássa időnként. Ellenőrzik, hogy a gyereket nem
verik-e otthon, ha nem teljesít megfelelően. Eredmény: 2 cm-rel magasabb,
okosabb gyerekek.
A témához jó illusztráció lehetne: A calabriai fiú című film.
További analógiák:*
-
A KÖZÖS MINIMUMBAN VALÓ MEGEGYEZÉS - Teszem hozzá, mint anno a Tízparancsolat. Az
emberiség akkor is hasonló erkölcsi minimumon élhetett, hogy ezt a törvényt
küldte nekik a Jóisten Mózes által:
Lásd Szász Ilma egy fajta modern, mai értelmezésével:
1. Ne tisztelj más isteneket.
Tudd és hidd: EGY AZ ISTEN – S TE EGY VAGY ISTENNEL!
2. Ne csinálj faragott képet (bálványt) és ne imádd.
NE LEGYENEK BÁLVÁNYAID!
3. Isten nevét hiába ne mondd.
ISTEN NEVÉT CSAK IMÁBAN VEDD FEL!
4. Szenteld meg a hetedik napot.
IDŐD MIN. EGY HETEDÉT SZÁND ISTENNEK. IMÁDKOZZ!
5. Tiszteld apádat és anyádat.
FÖLDI ÉS LELKI DINASZTIÁDAT FOGADD EL, ÉS VÁLTSD MEG MAGADBAN!
6. Ne ölj.
TISZTELD AZ ÉLETET!
7. Ne törj házasságot (ne paráználkodj).
KEZELD HELYESEN A NEMISÉGET!
NE FOJTSD EL (MINDENT MEGPRÓBÁLJ, S AMI JÓ TARASD MEG)!
NE ÁRTS MAGADNAK VAGY MÁSNAK
NE MARADJ MEG ÉRTÉKTELEN KAPCSOLATBAN, AZ ÉRTÉKESEKHEZ LÉGY HŰ ÉS ELKÖTELEZETT!
8. Ne lopj.
TARTSD TISZETELETBEN MÁS TULAJDONÁT/ÉRDEMÉT, SZELLEMI ÉRTÉKEIT SE PLAGIZÁLD!
9. Ne tégy hamis tanúságot.
LÉGY IGAZMONDÓ ÉS TAPINTATOS!
10. Ne kívánd, ami embertársadé.
NE IRIGYKEDJ, NE KÖSSENEK MEG FÖLDI JAVAK!
Baritz Sarolta
Laura közgazdász, domonkos szerzetes pedig a Veiser Alinda vezette, néhány
évvel ezelőtti Zárórában AZ EMBER
KÖZPONTÚ GAZDASÁGI SZEMLÉLETRŐL beszélt, amelyből idézve:
„…ha az
ember gondolkodásmódja változik, változni fognak konkrét cselekedetei is, ennek
alapján a gazdaság rendje és a világ rendje is, továbbá vele együtt az emberiség
jövőjét meghatározó természeti környezet ügye is.”
Hogyan
jutottunk ide?
A gazdaság
elméletében és gyakorlatában a főáramú paradigma ezzel a mondattal
jellemezhető:
„Az ember van
a gazdaságért”
Vagyis, ez a
gondolkodásmód a gazdasági gondolkodást és gazdasági törvények, mechanizmusok
érvényesülését tartja relevánsnak az élet minden területén, s ebben a
paradigmában a gazdaság fő célja a profit maximálása, ennek a célnak van
alávetve minden más cél.
Létezik
azonban ennek a gondolkodásmódnak egy alternatívája is, melyet „az ember
központú gazdaság” kifejezéssel illetnek, ahol a gazdaság van az emberért.”
Baritz Sarolta
Laura előadásait számos befutott bankár és közgazdász látogatja a Sapientián.
http://www.sapientia.hu/hu/foiskolank/oktato/91
Előadásaira
itt találtam:
* Magyar
hasonló példa: a magyar jezsuiták „Cigánypasztorációs” tevékenysége Borsodban.
„Köröm községben Kuklay Antal plébános
kezdeményezésére 2001 őszén - egy nemzetileg, hitben elkötelezett baráti körtől
szellemileg és anyagilag is támogatva - elindít egy „játszóház programot”.
„Játszunk
háztartást” a mottó! A közel 80 gyermeket foglalkoztató program munkatársai
próbálják a gyermekekkel megismertetni egy normál család hétköznapjainak
életét. Kisebb csoportokban, rendszeres beosztás és foglalkoztatás keretében
közösen sütnek, főznek, takarítanak, mosnak, tanulnak, kertészkednek,
kirándulnak, énekelnek és ünnepelnek.
A programnak egy felújított parasztház adott
otthont, ami valódi családi otthont mintáz. Minden gyerek önkéntes jelentkezés
után első alkalommal részt vesz egy személyes beszélgetésen, amikor is
elmondhatja, miért szeretne járni a foglakozásra, mit vár azoktól.
Megbeszéljük, hogy kik azok, akikhez csatlakozni szeretne, hiszen sokszor
testvérek, unokatestvérek jelentkeznek egymás biztatását követve. Ilyenkor
beszélnek önmagukról, családjukról, iskolai eredményeikről, a jövőre vonatkozó
terveikről, érdeklődési körükről. Nagyon meghatározó ez az első találkozás,
hiszen ez lesz a kiindulópontja egy-egy gyerek személyre szabott segítésének.
Ilyenkor megbeszéljük az alapvető szabályokat, amit fokozatosan követ majd a
többi a találkozások során. Minden gyerek kap egy időpontot és csoportot. Nem
kis feladat volt számunkra, hogy egy meghatározott napon, egy meghatározott időpontban
jelenjenek meg nálunk, mivel a legtöbb gyerek nem ismerte sem a napokat, sem az
órát.
A faluban élő, dolgozó óvónők, pedagógusok és
segítő foglalkozásúak több évtizedes tapasztalata, hogy az általános iskolából
kikerülve a gyerekek szinte minden átmenet nélkül visszasüllyednek az otthon
tapasztalt igénytelenség szintjére, és a további életükben nem marad nyoma az
iskolás években elért eredményeknek.
Ezekre a tapasztalatokra építve döntöttünk 2002
tavaszán arról, hogy a gyerekek mellett a felnőttekkel, az iskolából kimaradt
fiatalokkal is foglalkoznunk kellene. Így indult el cigányasszonyokkal egy
sütő-főző, majd később egy varró tanfolyam. Az asszonyok kiválasztásánál elsősorban azokkal vettük föl a
kapcsolatot, akiknek gyermekeit már megismertük. A főző, varró csoportok -
hasonlóan a gyermekcsoportokhoz - rokoni szinten szerveződtek: anya, lánya,
menye, koma asszonya stb.
A családlátogatások alkalmával sikerült a férfitársadalommal is kapcsolatba kerülni.
A foglalkoztató ház kerítésének felújításában már a férfiak is részt vettek,
miközben lehetőségeinkhez mérten elindul egy-két porta bekerítése a telepen is.
A közös éneklésekre lassan felnőttek is jelentkeztek és jelezték, hogy ők is
szívesen kirándulnának a gyerekekkel (Tiszadob, Sárospatak, Lillafüred).
…
Erről pedig
Mark Twain Tom Sawyer-ének híres kerítésfestés részlete jut eszembe, http://mek.niif.hu/04100/04170/04170.htm
(a II. fejezet), melynek konklúziója:
„Ezek után
Tom már nem tartotta reménytelennek az életet. Tudtán kívül felfedezte az
emberi cselekedetek egyik örök rugóját. Nem kell mást tenni, ha kívánatossá
akarunk varázsolni valamit - akár felnőttekről, akár kisfiúkról legyen szó -,
mint nehézségeket gördíteni kívánságuk elé. Ha Tom bölcselkedő kedély lett
volna - mint például ennek a könyvnek az írója -, hamarosan megérti a
"munka" és a "szórakozás" közti különbséget. Minden munka:
amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember. És ez a
fogalmazás hozzásegítette volna annak a megértéséhez, hogy művirágokat csinálni
vagy taposómalomban dolgozni bizony kemény munka, de a kuglizás vagy a Mont
Blanc megmászása szórakozás. Vannak Angliában gazdag urak, akik komoly anyagi
áldozattal szerzik meg azt a kiváltságot, hogy nyáron naponta húsz-harminc
mérföldnyi útszakaszon ők hajtsák a postakocsit; de ha nekik kínálnának bért a
fáradságért, kedvtelésük munkának minősülne, s így már nem vállalnák.”
…
S hogy háborús
körülmények között is milyen kreatívak tudnak lenni emberek, álljon
példaként Sztéhlo Gábor Örömvárosa http://hu.wikipedia.org/wiki/Sztehlo_G%C3%A1bor
„1945
szeptemberében – öt hónappal a Magyar Köztársaság kikiáltása előtt – a közel
nyolcszáz menekült gyermek megalapította a „Gyermekköztársaságot”. A gyerekek
ünnepségeket szerveztek; könyvtárat, énekkart alapítottak. Az „örömpolgárok”
szakmát tanulhattak, nem volt kötelező a munka, de szívesen dolgoztak a
közösségért. A gyerekköztársaságnak alkotmánya volt, és önálló törvénykönyvet
is alkottak. A fizetőeszköz a „Gapo dollár”, az állami vicclap neve a
„Gapo-Matyi” volt. Gaudiopolist sem a magyar állam, sem az egyház nem
támogatta. Segítséget csak a Nemzetközi Vöröskereszttől kaptak, azóta is rejtély,
hogyan sikerült 1950-ig életben tartani az intézményt.”
Egy cikk a
TALITÁN, tán nem véletlen, hanem „vélet”J:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése