…platánfa-lombhullást a „tiszafák” napján
Volt egy év a közelmúltban, amikor
október huszonharmadikára leesett az első hó. A barátokkal Aggteleken töltöttük
a hosszú hétvégét és a határ közelsége egy felvidéki átruccanásra csábított.
A legközelebbi nevezetesség:
Krasznahorka büszke vára, akkor még ép tetejével és az udvarán fekvő, egyetlen elpattant
lánchídi láncszemével (Széchenyi Lánchídja hajdani építésének emlékét őrizve) várt
bennünket.
A reggeli hosszúárnyékos fénytől
övezve egy különös természeti jelenség részesei lehettünk.
A hámló kérgű platánfák ligetének
színes levélzetében gyönyörködtünk a várdomb aljában.
S akkor, ott az egyik platánfa -
mint egy varázsütésre -, egyszerre hullajtotta el összes levelét. Lenyűgözve
álltunk ebben a levélzuhatagban.
A Jóisten fest…
Ecset és vászon nélkül, a
szívünkbe-lelkünkbe festette egyenesen ezt a képet.
Azóta minden év október
huszonharmadikán ez a misztikus pillanat idéződik fel mindegyikünkben, akik ezt
ott, Krasznahorkán átéltük.
Tavaly a magam módján
megpróbáltam én is megörökíteni.
Személyes ajándékomnak is
tekinthetem e természeti jelenséget, hiszen névnapomat az Y-nal írt Yvette-t,
e-vel a végén, a francia naptár szerint, éppen október 23-án ünneplem, a
Gyöngyikékkel együtt (a májusi Ivett nap helyett). Abban az évben, amikor én
születtem (szinkronicitásként mellesleg éppen ’56-ban) még nem is létezett a
magyar névnapok között az Yvette név (se Y-nal, se pedig I-vel), amelynek
jelentése „tiszafa”.
Őt, a kedves, lassan növő, akár
kétezer évet is megélő „fatestvért” pedig a Mártonhegyen fotóztam le október
második vasárnapján. http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6z%C3%B6ns%C3%A9ges_tiszafa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése