történetek a lábakról, lábápolásról, a bibliai lábmosás lényegéről, kényelmes és kényelmetlen cipőkről, gyógy-
és ortopédcipőkről, csizmadiákról, cipészekről, a Mikulásra az ablakba tett
cipők kipucolásáról, a kapcáról, a zokniról s a harisnyáról…sokfajta megközelítésben
A magam története
lábbeli ügyileg
A nyolc éves Marcell
fiam, a nyolcvanas évek végén, egy Anyák napjára készült leírásában rólam egy
fontos tényként említi a lábbelit. „Kevésbé kedveli a magas sarkú cipőt, így
hát sportos minden lábbelije.”
Boldizsár Ildikó meseterapeuta egy interaktív előadásán
szegezte nekem a kérdést:
Mi a te meséd?
Az én mesém a Hamupipőke volt természetesen.
Ennek a mesének jónéhány szimbólumát éltem meg és élem a mai
napig is.
A munkahelyeimen az utolsó pillanatban, péntek délután
háromkor odasózott munkák, mind-mind az „Elmehetsz a bálba, ha kiválogatod a
kölest a hamuból…”-ra emlékeztetett.
A mese legfontosabb darabja pedig maga a cipő, amit csak és kizárólag az én lábamra öntöttek.
Ilyen cipőm nem volt sohasem.
Sokszor próbáltam követni cipődivatokat, de mindig pórul
jártam. Magastalp, papucscipők melyek, vagy soha nem tágultak ki a lábamra,
vagy az első eső után kitágulva estek le a sarkamról stb. Mondjuk az „alföldi
papucsos” korszak a hetvenes években, azért nekem kedvezett.
A tűsarokkal pedig végképp akkor szakítottam, amikor miatta az
első utcasaroktól visszafordulásra és négykézláb vánszorgásra kényszerültem
hazáig.
Bokám gyenge, így még az ortopédusok által ajánlott trottőrsarokról
is képes vagyok leesni, bokaficammal, vagy szalagszakadással egybekötve.
Az én felfogásom szerint a Jóisten az embert mezítlábasnak
teremtette nem trottőrsarkúnak, így inkább az ókori rómaiak saruja, vagy az
indiánok által kifejlesztett mokaszin, vagy a balettcipő fazon (természetesen
nem spiccen állva) az én stílusom.
Az edzőcipők ergonómiailag tökéletesre fejlesztett típusai
pedig egyenesen kedvemre valók.
A nyolc éves Marcell fiam, a nyolcvanas évek végén, egy
Anyák napjára készült leírásában rólam egy fontos tényként említi a lábbelit.
„Kevésbé kedveli a magas sarkú cipőt, így hát sportos minden lábbelije.”
Azóta is így van ez…
A gyógycipők pedig bármily jók is a lábnak, magunk közt
szólva is ormótlanok.
Ajánlom a dizájnereknek, hogy a gyógy- és ortopédcipők frontján
teljesítsék ki tudásukat.
Azért egy ortopédcipő-dizájn idekívánkozik, amit egy
mozgássérült ismerősöm maga készített.
Egy video pedig mindegyikünk hasznára is válik, amelyben egy
cipésztől tanult cipőfűzési technikát mutat be, melyet alkalmazhatunk
„boszorkánycipőinken” és korcsolyacipőinken is.
S végül mit teszek, ha netán puccba kell vágni magam
(színházba, esküvőre, vacsorára egy étterembe), ahol láthatnak a „Mitszólnakék”,
míg a dizájnerek az alkalmi gyógy- és ortopédcipőket kifejlesztik?
Én bizony oda is felveszem, ha nem is az edzőcipőmet, de a
sarumat-mokaszinemet-balettcipőmet. A „Mitszólnakék” pedig mehetnek árulkodni
az ortopédusékhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése