Hová lesznek a hangok egy koncert után?!

„Vajon nem a zene a világ titkos törvénye, nem az igaz harmónia, ahogy a bolygók és a csillagok körtáncukat lejtik? És én maradjak egyedül, ne találjak meg embereket, akiknek belső lénye tisztán szépen összecseng az enyémmel?”  (H. Hesse: Gertrud)

Az ÚjVilág Szimfónia kedves darabom kora serdülő korom óta.

Amikor a hangversenyen vagyok a Zeneakadémián, szoktam elmélkedni azon, hogy hová lesznek a hangok, a zeneszám maga egy koncert után?! Az oké, hogy bennem zeng tovább a csontjaim velőjében, vérlemezkéimben, de ugyanúgy a többiekében is akikkel ott voltam és hazavissszük?! És a zenészekben, akik létrehozták ezt a teret zeneszerszámukkal vagy a hangjukkal egy olyan zeneszerző kottáiból, aki évszázadokkal ezelőtt élt, belekódolva valami üzetetet, amit koncerten, zeneértő dekódolhat? De a lekerekített sarkú koncertteremben továbbhömölyög és hozzáadódik majd a következő előadáshoz?! A Zeneakadémia tere megőrzi-e örökre a benne elhangzott temérdek előadás hangjait? A zene is anyagtalan, információ-energia?! Bár a levegő kell hozzá közvetőként!  Nem érzi jól magát a zene sem mindenűtt? A Vígadóban pl. láttam, hogy mennyire nem jól érzi magát... Beszorul a sarkokban és fel-alá pattog... Volt, hogy wc-deszka-formájú terelő paravánokkal próbálkoztak elirányítani a nézők felé... De a Bazilikában, pont a hangosítással, rontották el az akusztikát... Élvezhetetetlenek a koncertek és az élőbeszéd azóta...

Ma fél 11-ig aludtam éjféltől. Nekem is elnyúlt az idő... Tegnap este lefotóztam a Vénuszt... És természetesen a csillagos éggel álmodtam, azt hogy a csillagközi tér, de a bolygók anyagában levő üres terek átjárják az én testem anyagának üres tereit. Hol a Szaturnusz, hol a Mars, hol a Jupiter stb terével telitődik az én üres terem, mint  a szivacsban, vagy a sajtban a buborékok ürességében.

És tegnap tetten értem a Fény hullámtermészetét is, a függönyünkön.

"A zene eredete nagyon messzire nyúlik vissza. A mértékből keletkezik, és a nagy Egyben gyökerezik. A nagy Egy nemzi a két pólust. A két pólus nemzi a sötétséget és a fény erejét. Ha béke van a világban, ha minden nyugalomban van, s változásaiban a felsőbb parancsokat követi, akkor a zene tökéletes. Ha a vágyak és szenvedélyek nem járnak hamis úton, a zene tovább tökéletesül. A tökéletes zenének megvan az oka. Az egyensúlyból jön Iétre. Az egyensúly a törvényből, a törvény az egyetemes értelemből keletkezik. Ezért zenéről csakis olyan emberrel lehet beszélni, aki felismerte az egyetemes értelmet. A zene ég és föld harmóniáján alapul, a fény és homály egybehangzásán. Természetesen a hanyatló államok és a pusztulásra érett emberek sem nélkülözhetik a zenét, de az ő zenéjük nem derűs. Ezért: minél harsányabb a zene, annál komorabbak lesznek az emberek, annál nagyobb veszélyben forog az ország, annál mélyebbre süllyed a fejedelem. Ily módon a zene lényege is veszendőbe megy. Minden szent fejedelem a muzsikában a derűt becsülte a legtöbbre. ... Csu államának bukását az okozta, hogy a varázsmuzsikát kitalálták. Igaz minden ilyen zene igen zengzetes, de valójában távol áll a zene lényegétől. S mivel az igazi zene lényegétől eltávolodott, ezért ez az ilyen zene nem is derűs. Ha a zene nem derűs, a nép zúgolódik, s kárt szenved' az élet. Mindez abból ered, hogy félreismerik a zene lényegét, és csak zengzetes hatásokra törekednek. Ezért egy jó, rendet tartó korban a zene nyugodt és derűs, a kormányzás pedig egyenletes. Egy nyugtalan korban a zene izgatott és dühös, és a kormányzás a feje tetejére áll. Egy hanyatló állam zenéje érzelgős és szomorú, s kormányzata veszélyben van."  (H. Hesse. Üveggyöngyjáték )

ÚTON AZ EGY FELÉ

Körülbelül húsz éve, hogy egy komoly betegségem mélypontján, a gödör legalján ülve egy hatalmas villámlásban egy bonyolult útelágazás fénylett fel előttem. 

Ez a villanás egy állóképként beleégett a retinámba és térképpé lett azóta a bennem kifejődött szellemi-lelki GPS részeként. Azt gondoltam akkor, hogy földi életemben e térkép minden egyes fényútját be kell járjam, fel kell fedezzem. Azóta jónéhány utat be is jártam. Ezekről az utakról szól az ÚTON AZ EGY FELÉ című sorozatom.

Az első ilyen utamat álmomban jártam be.

AZ IGAZ ÚT 

Egy hajnalban már épp a rigók kezdtek bele a dalolásba, míg én álom és valóság határán lebegtem, amikor a Nap első sugarával megérkező fuvallattal egy éteri hang a fülembe súgta a nevemet.
Fel is ijedtem ettől, mert úgy rémlett, hogy egyedül vagyok otthon. Ez a hang pedig valósnak tűnt. Majd heves szívdobogás közepette visszazuhantam az előző állapotba. De akkor meg egy szelíd mosolyú emberalak jelent meg előttem. Narancssárga lepelben lebegett ugyanazon térben, ahonnan az imént felriadtam.
Mélyen a szemembe nézett és én álltam ezt a tekintetet.
Ki Ő? Miért van itt az én álmomban? Miért most? Mi a célja ezzel a találkozással?
Miért éppen velem van itt?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok forogtak a fejemben. S akkor hasított belém az a gondolat, hogy a minap egy feladatot kaptam, készítsek interjút egy olyan emberrel, aki engem leginkább érdekel.
És tessék, itt van. Nem kellett repülőre ülni, órákat utazni és taxi számlát kérni.
A riport kész volt egy pillanat alatt. A leírása már több időt igényel annak, amit oly nehéz megfogalmazni, az érzéseket, amik elöntöttek e hajnali borzongás kapcsán.
Ő ott lebegett mindvégig, míg nekem kérdéseim, kételyeim voltak, és nem látta, hogy értem a lényeget.
Nem beszélt, de valami sugárzott belőle, hömpölygött felém és elárasztott. És akkor döbbentem rá, hogy ki Ő.
Sziddhártha Gautama nemes királyfi, Buddha.
A Krisztus előtti 6. század közepén élt földi alakjában és azóta hányszor és hányféle formában testesült meg mindannyiunk okulására!

Amikor a kortársaira gondoltam már éreztem is, hogy mit üzent ezen a különleges hullámhosszon.
Lélektársaim azóta is Kínából Konfuciusz és Laoce, Perzsiából Zarathusztra, Görögországból Püthagorasz és Herakleitosz.

A következő kérdésem már az emberek tanításának módszereire vonatkozott volna.
Nem arra törekszem, hogy az emberi kíváncsiságot kielégítsem, hanem hogy a választ megtaláljam a világ eredetére. Kizárólag az ember léthelyzete foglalkoztat, az emberi szenvedés és reményvesztettség érdekel, és az onnan kivezető utat szeretném megmutatni. Ezen keresésemben segített engem a majá, a karma, a nirvána tanítása.

Az értelem, mi az értelem szerepe?
Az értelem csupán eszköz, s az a feladata, hogy megmutassa az utat a közvetlen misztikus élmény eléréshez, melyben most éppen neked is részed van ezen téridőben. Ezt nevezem én buddhaságnak vagy a ti nyelveteken ébredésnek. Itt már nincs megkülönböztetés és ellentét itt jutunk az aszinja=az elgondolhatatlan világhoz, ahol a valóság egységes és differenciálatlan „ilyenségként” jelenik meg. Ezt akkor tapasztaltam, amikor az aszkéták fogadtak maguk közé és hét évi keresés és kételkedés utána bódhi-fa alatt ülve ráleltem a megvilágosodáshoz vezető útra. Azóta viselem a Buddha nevet.

A megvilágosodáshoz vezető út? Honnan, hol és hová? 
Ahogy megérintett a buddhaság, az a késztetésem támadt, hogy amit tudok, átadjam annak, aki ezt az utat választja. Négy nagy felismerésem támadt:
Felismertem a betegséget, feltártam a betegség okát, tudtam, hogy a betegség gyógyítható és elkészítettem a gyógyszert.

Felismerések?
Első felismerés: 
Az emberi léthelyzet általános léthelyzete a szenvedés (dukhá). Az emberi szenvedés onnan ered, hogy nem tudunk szembenézni az élet alapvető tényével, mely szerint körülöttünk minden mulandó és átmeneti. (Minden keletkezik és eltűnik). Ez a természet alapvető tulajdonsága. A szenvedés azért keletkezik, mert ellenállunk az élet folyásának, megpróbálunk állandó dolgokba kapaszkodni (tárgyakba, eseményekbe, személyekbe). Az ÉN, az EGO illúzió csupán, az EGÉSZ egy megjelenési formája, az értelem alkotta fogalom, nincs valóságtartalma. Ha ragaszkodunk e fogalomhoz, akkor az éppen olyan reményvesztettséghez vezet, mintha bármilyen más merev dogmához ragaszkodunk.
Második felismerés: 
A szenvedés oka a létszomj (trisná). A baj, hogy meg akarjuk ragadni az életet. Ez helytelen hozzáállás, aminek alapja a nem-tudás (avidja). Amíg kitartunk e hozzáállás mellett a szenvedés és a reményvesztettség jut osztályrészül. Ha olyan dolgokba kapaszkodunk, amelyeket szilárdnak és tartósnak látunk, de amelyek igazán átmenetiek és szüntelen változók, akkor ördögi körbe (szanszárá-ba) kerülünk. Mert minden cselekvés másik cselekvést eredményez, és minden egyes kérdésre adott válasz további kérdéseket vet fel. Ez a létforgatag, a születés és halál körforgása, amelyet a karma, az ok és okozat véget nem érő lánca irányít.
Harmadik felismerés: 
Véget lehet vetni a szenvedésnek és reményvesztettségnek. Lehetőségünk van kitörni a szanszára ördögi köréből, megszabadíthatjuk magunkat a karmátol és elérhetjük a nirvánát, a teljes felszabadulás állapotát. Megszabadulhatunk az elkülönült ÉN fogalmától, és az élet egysége válik állandó tapasztalásunkká. A nirvána elérése a felszabadulás avagy a buddhaság állapota.
Negydik felismerés: A recept a szenvedés végetvetéséhez. Ez az önfejlesztés Nemes Nyolcas (vagy Nyolcrétegű) Ösvénye, amely a buddhaság állapotához, s végül a nirvánához vezet.

A NYOLCRÉTEGŰ ÖSVÉNY
Helyes megértés
Helyes elhatározás
Helyes beszéd
Helyes cselekvés
Helyes életmód
Helyes törekvés
Helyes koncentráció
Helyes meditáció

Ez a nyolcrétegű ösvény megmutatja a buddhista életmód szabályait, vagyis a KÖZÉPUTAT, amely az érzéki örömök és az aszkézis önsanyargatása közötti középút.

Ennyi lenne az egész?
Nem állítom, hogy ez nem ellentmondás mentes, amit itt átadtam. Én csupán eszköznek tartom a megvilágosodás eléréséhez. Minden, amit a világról kimondunk a dolgok mulandóságát hangsúlyozza. Nincs szükségünk tekintélyre, ahhoz hogy megmutathassuk az utat a buddhasághoz.
Csak az emberen múlik, mennyi erőfeszítést tesz, hogy eljusson a célig.
„A széthullás benne lakozik minden összetett dologban. Folytassuk buzgalommal.” Ez volt földi életem utolsó kimondott gondolata. Én idáig értem és válhattam buddhává.

És a továbbadás, a tanítás?
Sokan sokféleképpen értették a tanítást. Vitatkoztak fölötte bizonyos Nagy Tanácsok, az egyiken, melyet Krisztus után az 1. században rendeztek. Az eddigi szájhagyományt felváltotta az írásbeliség. Páli nyelven írták le szútrákban a tanítást. Majd kétszáz évvel később szanszkrítul is megjelent.
Sokan próbálták értelmezni. A Kr. E. 1. században Asvaghósa egy szanszkrít nyelven alkotó indiai költő vetette először papírra gondolatait a buddhista „ilyenséggel” kapcsolatban.
A Bhagavad-gíta a tanítás első értekezése.
Említhetem Nágárdzsunárt aki 2-3. században briliáns érvelésekben törte össze korának metafizikai kijelentéseit, hogy a valóságot végső soron nem ragadhatjuk meg fogalmakkal és gondolatokkal. A valóság ennélfogva „űr” vagy „üresség” (súnyata, súnjatá). Ez megfelel az „ilyenség” fogalmának.
Ha felismerjük a fogalmi gondolkodás értelmetlenségét, akkor a valóságot tiszta „ilyenség”-ként tapasztaljuk. Ez azt jelenti, hogy az ember valóságról alkotott fogalmai végsősoron nem fedhetik a valóságot. A valóság, vagy „üresség” nem azonos a tökéletes semmi állapotával, hanem minden látható élet igazi forrása és minden forma vagy alak lényege.

És a vallás?
Ez a buddhaság másik aspektusa. Ebben a hitnek, a szeretetnek, a részvétnek vagy az együttérzésnek a megjelenése fejeződik ki. Az igazi megvilágosodott bölcsesség (bódhi) két pillérű, egyik a transzcendens bölcsesség, vagy intuitív intelligencia (pradzsnya), a másik a szeretet és együttérzés (maitri).

És van-e magasabb szint?
Van. A bódhiszattva az az ember, aki magas fokra jutott a Buddhává válás útján és nem csak a maga számára keresi a megvilágosodást, hanem elkötelezte magát, hogy mielőtt elérné a nirvánát, másoknak is segít eljutni a buddhaság állapotába.

Úgy tűnt, hogy minden kérdésre választ kaptam. Mert ebben a pillanatban már nem éreztem Buddha tekintetét. És a hajnal második pillanatában felébredtem. Teljesen a hatása alatt az előző téridőnek. Felültem az ágyamban.
Bizsergetően jó érzések indultak útjára bennem Sziddhártha Gautama nemes királyfi álombeli látogatása után.

Talán az út, amin most járok az IGAZ ÚT ?! (2000 körül)

KERESZTUTAM AZ ÉLETFILMBEN

KERESZTUTAM AZ ÉLETFILMBEN STÁCIÓNKÉNT 

vagy itt látható.

KaranténKenyérKarakterek az "ÉletFilmben"

Ma felszeleteltem a karaténban készült első olyan gyökérkenyeremet, amelynek kovásza is lisztből és vízből készült 8 nap alatt, naponta megetetve 3-3 kanál liszttel/vízzel. S lám a szeletekben rámmosolyogtak az első KaranténKenyérKararakterek.  

A szemüket vettem észre először, ahogy kuncogva nézték, ahogy sorban egymásmellé/alá teszem Őket.

Lett belőlük éppen tizenkét KaranténKenyérKarakter, pont annyi amennyi egy kenyérfilm / életfilm elkészítéséhez kell, ugyanis a szemes gabonából készült kenyér maga az élet szakrális szimbóluma.

„Nálunk a kenyeret adó búzának, általában minden gabonának szeme van. A szemes gabonát élet-nek hívja a magyar. A fa magja nem szem és a búzaszem csak a vetés alkalmával lesz mag (vetőmag), amikor az a hivatása lép előtérbe, hogy egy búzaszálat, egy addig nem élt növényt, egy teljesen különálló egyént teremjen. A magból keletkezett fának is van szeme: az a rügy, melyet egy más fára áttelepítünk (szemzés révén), hogy ott éljen és fejlődjék tovább. Ebből a szemből nem keletkezik önálló új egyén, egy azelőtt nem létezett élő lény (növény), mert a szemet felvevő alany marad meg csak és él tovább, miközben módosul, változik, új irányban gyarapszik a szem felvétele által. A szemben tehát nem a keletkező új életet, mint inkább a meglévő élet továbbfolytatását, fenntartását látjuk, és mivel a szemmel táplálkozunk, hogy a bennünk már meglévő életet fenntartsuk; azt mondhatjuk, hogy a szemmel a fenntartó, a tápláló, a továbbképző életerőt fejezzük ki. Ezzel szemben a mag a teremtésnek az, az eszköze, mely a szaporítás műveletében a termékenyítéssel, az alvó erők fölkeltésével új életet hoz létre. A magyar nyelv tanúságaként tehát a mag a teremtő erőt, a szem pedig a fenntartó erőt fejezi ki, és bizonyára hajdan is azt jelképezte, amikor a szavakat nem betűkkel, hanem jelképekkel írták le. Ha tehát nem mellőzzük nyelvünknek ma is nagyon kifejező és félre nem magyarázható, ide vonatkozó tanúságtételét: könnyen megértjük a szemformák reánk maradt jelentőségét és örökéletét.”

Huszka József: A Magyar Turáni Ornamentika története

A tizenkét KaranténKenyérKarakter: A harcos, A szépség, A hírvívő, Az anya, Az apa, A szolgáló, A társ, A csábító, A szószóló, A mester, A bolond, Az angyal ezesetben is...

Nyugdíj előtt / Vírus után

Elmélkedés / Tervezés / Újratervezés

Korszerűen, "onlájn" beadtam a nyugdíjigénylésemet márciusban, ami szeptembertől lenne majd esedékes. 

Biztos, ami biztos, mert hallottam, hogy várhatóan lelassul az ügyintézés a közigazgatásban.

Merem remélni, hogy az "onlájnosítás" ezen a fronton zökkenő mentes. Aggodalmaimat azért próbálom elhessegeteni, mert az elmúlt tizenöt évben nemkevés "szívatásban" volt részem a betegség / leszázalákolás / visszaminősítés / rokantellátás mellett végzett munka díjazása kapcsán.

Egy biztos, a  szolgálati időszámítás rendszere  is nagy csalódást okozott számomra, amire a leszolgált időmben soha nem hívták fel a figyelmemet, csak amikor már késő volt.
Igaz  én még láttam Bem apót rövidnadrágban, ahogy egykori első főnököm, SiposÚr  mondta.😉
Ő volt az, aki az első munkanapon beleírta a nevem az ő „Nagykönyvébe” és kiszámolta, hogy 2011-ben megyek nyugdíjba, de azt is, ha 3 évenként szülök összesen 12 gyerekeket, akkor akár gyesről kezdhetem meg a megérdemelt pihenés éveit. E számítás szerint már kilenc éve boldog nyugdíjas lehetnék, ha nem emelték volna meg előbb 62 évre és utóbb 65 évre a nyugdíjkorhatárt. Valahogy mindig úgy alakult, hogy mire valamilyen időpontot elértem, éppen akkor emelték fel az én korosztályom nyugdíjkorhatárát. Csak amikor már egy évet végigdolgoztam leszázalékoltként a minimálbér feléért 55 évesen, akkor mondták a Nyufigban, hogy ezzel az egyébként sem magas nyugdíjamat csökkentettem.
Vajon erre miért nem figyelmeztettek előre a munkaügyi központban, akik az én érdekeimet hivatottak képviselni, hogy ne vállaljak ilyet?!
Rokkantellátott éveimben pedig önkétes munkáim voltak fizetség nélkül (on-line újságírás, és kreatív klubvezetés a rehabilitációs intézetben heti egy nap). Ezután persze senki nem fizetett semmilyen járulékot, így nem számít szolgálati időnek...
Úgy tűnik számomra, hogy balekságnak számít szolgálati idő szempontból az önkéntes munka. 

http://talita.hu/magazin/lehet-hogy-a-szolgalati-id-az-oeroekkevalosagig-tart/

Most itt ez a járvány és mindent felülír, de már terveződőben a vírus utáni új rend a munka frontján is. 

Szilveszterkor még elvileg nem volt itt a vírus Magyarországon, amikor újévi elmélkedés gyanánt egy cikket írtam A munka képe húsz-húszban?! címmel.

Akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire aktulás/sőt húsbavágóan sorskérdés a mostanság és a jővőben nyugdíjbavonulóknak a munka és a szolgálati idő fogalmának precíz megfogalmazása.

Nekem úgy tűnik eddig a Marx-Engels-féle munka-deffinicióban éltünk:

“A filozófiai értelemben vett munka célszerű emberi tevékenység, amely a természeti és társadalmi erők, források meghódítására irányul az ember történelmileg kialakult szükségleteinek kielégítése érdekében.
„Mindenekelőtt olyan folyamat, amely az ember és a természet között megy végbe, amelyben az ember saját tetteivel közvetíti, szabályozza és ellenőrzi a természettel való anyagcseréjét.” (Marx)
“A munka minden emberi élet első alapfeltétele…, azt kell mondanunk: a munka teremtette meg magát az embert.” (Engels) (Forrás: Wikipédia)

Azt gondolom, hogy engem nem a munka tett emberré, hanem az efféle munka elvesztése során újra megtalált Jóisten.

"A dolgok önköltsége azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel. Ha olcsónak tartjuk az életet, mi sem természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.” (Henry David Thoreau)


Ha minden igaz "nyugger" leszek szeptembertől, de azért a gyerekeim/unokáim jövője miatt is kiváncsi vagyok hogyan alakul a karanténban végzett home-office munka megítélése. Hiszen ez a karantén után is működhetne tovább, megkímélve embereket a napi fölösleges 2-3 órás utazástól a munkahelyekre és vissza, nem beszélve az autóban ülve töltött dugókról, a bezinköltségekről, a zsúfolt bkv/volán/máv járatokról, a kötelező nyakkendőhordásról az irodában, stb.

Valóban fölöslegessé válnak bizonyos munkák, ahogy írták a jövendölő tudósok?!

Rövidesen kiderül, hogy hol, mennyi fölösleges munka van a világban, és ezeknek a fölösleges munkáknak a díjazása is mennyire furcsán fölülárazott volt eddig, míg az állami egészségügyben éhbérért dolgoznak sokan.
Ahogy egyre inkább elterjed az elektronikus eszközök összekapcsoltsága a neten, a dolgok internete nyilvánvalóan feleslegessé fog tenni olyan feladatokat, mint a mérőóra-leolvasás. A Top 10-es listában azonban akad néhány meglepetés is. Légiutas-kísérőből vagy szabóból miért lesz kevesebb? - olvasom az előrejelzést magam is.

Lám a "Zélet" igazol és cáfol egyszerre...

A repülők most egy kicsit leálltak... A szabóknak viszont lett munkája. Néhány hétre/hónapra maszkvarrás folyik, még a színházi jellmezvarrodában is... -igaz ingyen, önszorgalomból, maradékanyagokból.

Most a családfők is dolgozhatnak otthonról és végre szembesülhetnek a “láthatatlan” női munkával is, amiről  korábban fogalmuk sem volt. Remélem mostani és leendő munkügyi miniszterek is vannak közöttük, akik a szolgálati idő fogalmát esetleg újratervezik. Gondolnak arra is, hogy ezeket az éveket is kiszámlázhassák azok a nők, akik a családot választják főállásnak. Ja és a kormányváltások ezt nem írják folyton felül.

Az iskola, a tanulás új dimenzióihoz Csíkszentmihályi Mihály gondolotai válhathatnának valóra. A karanténban töltött dologtalanság most jó alapja lehetne.

“Több régi gondolkodó szerint az ember igazán akkor tudja felmérni adottságait, amikor nincs semmi dolga. Görög filozófusok szerint a szabad időnkben bontakozhat ki igazán emberi mivoltunk, ekkor van lehetőségünk saját magunk fejlesztésére… 
A szabad időben végzett tevékenységre használt görög scholea szóból ered az iskola szó, ami jól tükrözi azt az elgondolást, hogy a szabad idő legjobb hasznosítása a tanulás.
Társadalmunk három jellemző szabadidős tevékenysége nagyon távol áll a fenti elképzeléstől. Első a tömegkommunikációs eszközökre fordított idő. … Második a beszélgetés… Harmadik áll legközelebb az eredeti elgondoláshoz: a hobbitevékenységek, sportolás, muzsikálás, étterembe, moziba járás.
Életünk tehát lényegében olyan élményekből áll, amelyeket a munka, a birtokunkban levő tárgyak fenntartása és a szabadidős tevékenységek közben szerzünk. Ilyen feltételek közepette zajlik az életünk. A közöttük való választás és hozzáállás dönti el, hogy napjaink összessége formátlan masszát alkot, vagy műremekké áll össze.”

Teszem hozzá az on-line tanulás a tudást szolgálhatja, még a projekt alapú tanulásszemléletet kéne meghonosítani. A gyermek "rákattantható" hamar egy őt érdeklő témára, aminek alapos kidolgozása, mindenirányból való körbe járása lenne a feladat egy adott tanulási időszakban.

H. Hesse Üveggyöngyjátékában is találtam erre a módszerre hajazó alternatívát.
A szabadság napjaira, éveire a Kasztáliában tanuló diákoknak az volt a feladata, hogy rendre ÉLETRAJZOT kellett írni: egy úgynevezett életírást, azaz egy kitalált s tetszés szerinti korba helyezett önéletrajzot. A tanuló feladata az volt, hogy valamely régebbi kor környezetébe és kultúrájába, annak szellemi égöve alá képzelje vissza magát, abban kitaláljon egy neki megfelelő létformát.
"Ebben a szabad játékos formában az ősi ázsiai újjászületés- és lélekvándorláshit maradéka élt tovább - minden tanár és diák jól ismerte azt az elképzelést, hogy mostani létét korábbiak előzhették meg más testben, más korokban, más feltételek között Szigorú értelemben véve ez persze nem volt hit, még kevésbé valamiféle tan. Gyakorlat volt, a képzelőerő játéka, hogy megváltozott helyzetekben és környezetben képzelhessék el Énjüket. ...óvatos behatolást gyakoroltak letűnt kultúrákba, korokba országokba. Megtanulták, hogy álarcként, egy entelecheia mulandó öltözeteként szemléljék saját személyiségüket. "

Új időkben / Életdíjért ÖrömMunka

„Az idővel kapcsolatban sokszor használunk pénzügyi kifejezéseket: beoszt, ráfordít, tartalékol, elveszteget. Ezért állítják egyesek, hogy az időhöz való viszonyunkra a kapitalista múlt nyomta rá a bélyegét. Való igaz, hogy a kapitalizmus nagy hívének, Benjamin Franklinnek a kedvenc mondása volt: Az idő pénz. A két fogalom összekapcsolása azonban valószínűleg régebbről ered, és inkább épül általános emberi, mint csupán a mi kultúránkra jellemző tapasztalatra. Jó érvek szólnak amellett, hogy inkább a pénz nyeri értékét az időből, mint megfordítva. A pénz egyszerűen csak valaminek a véghezvitelére vagy előállítására fordított idő legáltalánosabban használt mértéke. És azért becsüljük a pénzt, mert életünk korlátait kitágítva képes némi szabad időt biztosítani számunkra.

Egyes antropológusok szerint a technikailag kevésbé fejlett társadalmak felnőtt tagjai ritkán fordítanak négy óránál több időt létfenntartásra – a fennmaradó időben pedig pihennek, csevegnek, énekelnek és táncolnak.”  (Csíkszentmihályi Mihály)

Életdíj, ami mellett olyan munkája lehetne minden felnőtt Földlakónak élete végéig, amiben örömét leli, amit önként(esként)/hobbiként is végezne akár fizetség nélkül, s ha elfárad - mert megörgegedett vagy beteg -, megpihenhet és csak úgy bűntudat nélkül "lehet"..., szemlélődhet... szerető családja és barátai közelségében.

Így teljesülne a Thoreau-féle gondolat, hogy nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.

Szabad asszociáció harangokról

A húsvéti ünnepeket megelőző, úgynevezett nagyhét legfontosabb napjai a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat. Nagycsütörtökön elhallgatnak a harangok, a harangok Rómába mennek. Ettől kezdve a húsvéti vigília Glóriájáig sem harang, sem csengő, sem orgona nem szól legközelebb csak nagyszombaton. De még mielőtt elmennének Rómába, itt Szent Antal-lánc, azaz szabad asszociációs lánc – John Donne-tól Tibetig – a harangokról.

"Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól." (John Donne)

Ha én szín lennék, milyen szín lennék? - hangzott a kérdés egy művészeti foglalkozáson majd húsz évvel ezeleőtt.

Milyen lenne a formám? Milyen lenne engem megtapintani? Milyen lenne az ízem? Milyen lenne az illatom? Milyen lenne a hangom? Hol nőnék legszívesebben? Mi lenne a nevem?

Én akkor  AZ ÉN LILA KETTŐSHARANGJA  voltam, és vagyok most is. 

A mostani állapothoz már haiku is társult...

De az eredeti leírás így hangzik:

Az átmenet színe, a metamorfózisé. A bábállapot színe miközben a lárvából lepke lesz. Itt lesz a káoszból rend, és a rendből káosz.

Mert ugyan kezdetben kék voltam, de az utóbbi időben vörös is keveredett hozzá.

Tiszta kettősség, két eltérő és egymást kioltó jelenség.

Ha veszem ezt a két festéket és összekeverem a palettán LILA lesz belőle.

(Ha jól belegondolok, valahogy mindig beleválasztottam ebbe a színbe. Van egy-két tárgy az életemben, ami csak „úgy lett LILA.

A REZGÉS vagyok maga, a nagy üres terek kitöltője. Kitöltök minden rést és sarkot, hogy lekerekítsem azt. Majd, ha elérem 760-800 billió rezgést másodpercenként megtestesülök és 430-390 nm hosszúságú hullámokból álló BUBURÉK állagú HARANGGÁ válok, amit ha nem kellő hozzáértéssel érintenek meg elpattan és eltűnik.

Ha tér megfelelő, akkor hangom mindig az arra éhezőnek megfelelő, a csengettyűtől a harangzúgásig terjed a gyenge szellő 10 dB-jétől, a kazánkovácsolás 120 dB-jéig.

Efölött már fájok (itt már jön a fájdalom küszöb), dominánssá válik a vörös, és kis piros fájdalom-göböcskék formájában kiülök a harangnyelvre és várom, hogy akkorára nőjenek egy nagy gömbbé összeolvadva, hogy lecsöppenhessek a földre, és elmúljon ez a rémisztő érzés, mely egyben megtestesülésem tanúbizonysága is. (A fájdalom jelzi azt, hogy itt élünk a Földön.) Ebben néha segítségemre van a kék víz az esőből, vagy a folyókból, mely hamarabb túl segít e megpróbáltatáson. Csorgó vízként bemossa őket a földbe, amint a villámhárító a villámot leföldeli.

Ha sokáig gyűlnek a fájdalom-göböcskék a harangnyelv végén a buborék fala megvastagszik és víz gyűlik össze benne és egészen a földig ér.(Vízhólyag) Addig él e vastag burok, míg az utolsó göböcske is lecsusszan e csúszdán. Majd a buborék fala kiszárad, kicserepesedik és korpa formájában lehull a földre, termékennyé téve azt. (A por a környezetünkben javarészt saját elhalt bőrsejtjeinkből áll.)

A harang formájában benne van nőiségem és férfiságom is egyben. A rezgésem kiadja mindkét formát. Attól függően, hogy honnan nézem.

Ha túllépem a lilaság rezgésszámát, már észre sem veszel. Akkor számodra eltűnök, és csak akkor jövök elő, ha rám hangolódsz és közelítesz az én hullámhosszom felé. Én ezt már messziről megérzem és elésietek. A hetedik hullámomra felültetve kihozlak az én partomra, mely a mi partunk is lehet, ha te is akarod.

Ha akarom kehelyformámba keser-édes sűrű ital kerülhet, mely nem hagyja kiszáradni e hártya falát, melynek illata hol orgonáé, hol ibolyáé, hol meg levenduláé.

Ha becsukod a szemed, akkor szemhéjadon belül sárgának fogsz látni.

Álló harang vagyok, mely minden rezgést észlel a légy szárnyától az üvöltő szirénáig. Álltamban az a feladatom, hogy a csendest felerősítsem, s a hangost lecsillapítsam, és ebből az erősítésből és gyengítésből a legszebbet hozzam ki, úgy hogy magam LILASÁGOMBAN állva maradjak. (Legfőbb jótéteményem, hogy az epilepsziás rohamokat jelenlétemmel szelídítem.)

Az anyagi minőségek partján mindig ott vagyok. (Ott, ahol a víz a homokkal összeér, vagy a víz az éggel találkozik.)

Ez adja életterem. Ha e három halmazállapot nincs egyensúlyban, akkor torzulások jönnek létre rajtam, és én már nem vagyok se lila, se harang, se keserédes ízű, se édes virágillatú. Minden szétesik, és én szétpattanok.

Engem erősítő, szintentartó hullámhosszon és közegben pedig sokáig tudom betölteni legfőbb feladatom.

(Egyébként a régi időkben, amikor még nem volt telefon számítógép és internet, akkor a vihart a templomok harangjaival jelezték előre, és ezáltal, hogy megszólalt a harang úgy vélték, hogy az ereje is kisebb lesz, mire odaér.

De a napfogyatkozások ideje alatt is végig harangoztak, hogy a következmények ne legyenek olyan nagyok. Szóval a harangnak közvetítő szerepe van a feszültségek oldásában.)

.....

Majd Makovecz Imre rajzai között rátaláltam az egyik "minimál tér kísérletére", amelyik az ember mozdulatainak terét ábrázolja és azt is harangformájúnak láttam.

kép forrása: https://epiteszforum.hu/makovecz-tortenetei-vazlat-epiteszetenek-olvasatahoz

A HARANG

A harang ütéssel megszólaltatott idiofon hangszer, legfontosabb szerepe az egyházban van. Anyaga leggyakrabban fém, elsősorban bronz, de lehet kerámia vagy üveg is, illetve a fémek közül az acél vagy keményvas. Öblös, üreges teste a mai európai változataiban leginkább felfordított kehelyre, tulipánra emlékeztet, más tájakon, más történelmi korokban lehet ettől eltérő, pl. cukorsüveg- vagy méhkasformájú. Mindig a zárt végénél függesztik fel, és a nyílása pereménél megütve szólaltatják meg. A megütés történhet a belsejében függő fémrúd („nyelv”) segítségével vagy kalapáccsal, keleten gyakran vízszintesen felfüggesztett farúddal.

A harangot legtöbbször hangjelzésre használják, de zenei célokra is alkalmas. A nagy méretű harangokat hagyományosan a templomok harangtornyaiban függesztik fel, megszólaltatási módjuk a harangozás. A több behangolt harangból álló harangjátékon, a carillonon klaviatúra vagy automatikus dallamjátszó szerkezet segítségével játszanak.

A harangok mérete széles határok között lehet: a legkisebbek 5 mm körüli átmérőjűek, a legnagyobbak 5-6 méteresek. A harang kis méretű változatait pergőnek, csengőnek, csengettyűnek, kolompnak nevezik.

A harang legkorábbi elődei szárított terméshéjból, agyagból, kőből készültek. Az ókori Egyiptomban arany- és ezüstharangokat, Ázsiában és a Közel-Keleten az i. e. 9. századtól öntött bronzharangokat is készítettek. A kolompok, harangok haszonállatokra függesztése démonűző varázseszközként funkcionált, az emberi viselet részeként az ókorban díszítő vagy mágikus szerepet töltött be.

A harang, a csengettyű mint hangszer kezdetben ritmushangszer volt, táncosokra aggatva mozdulataikat festette alá. Később keretre függesztve egyenként vagy csoportosan, rázással megszólaltatva a hangzást élénkítette, színezte udvari zenekarokban. Ebből fejlődtek ki a skálaszerűen behangolt dallamjátszó harangsorozatok, harangjátékok. Kínában a Csou-dinasztia korától a Ming-dinasztia koráig használtak behangolt harangsorozatokat zenei célokra, illetve a zenei hangrendszerek egységesítésére. Európában ehhez fogható harangjátékok a 13. században jelentek meg, majd a 17. századtól terjedtek el, mint a cymbala illetve a carillon.

A harang zenei felhasználása mellett legalább ugyanilyen jelentőségű jelzőeszközként való alkalmazása. Csengettyűk jelezték fogatok, lovaskocsik közeledtét, magaslatokra helyezett harangok veszélyre figyelmeztettek. Harangtornyokban megkondított harangok hívták, hívják össze az embereket vallási szertartásokra és egyéb gyülekezésekre, jelzik az idő múlását, fejeznek ki közös örömöt vagy gyászt.

Az európai középkorban a harang egyházi funkciója mellett világi szerepe is jelentős. Időjárásjelzőként, sőt – babonás hiedelmek alapján – elemi csapás elleni védekezésként is szolgált, majd tűz, zivatar, ítélethirdetés és -végrehajtás, tanácsülés stb. jelzésére használták, a 19. századtól az időt jelzi. A keresztény egyházhoz a harang keleti kolostorokból Oroszországon és Észak-Európán át került; kezdetben Írországban és Skóciában terjedt el, majd onnan Franciaországba és Itáliába jutott. A templomi harang a 6. század második felétől ismert. A harangöntés európai művelői kezdetben, a 12. századig a kolostorok, különösen a bencések voltak, később polgári kézművesek privilégiuma lett.

Az ókor változatos harangformái után a középkorban a méhkas- és a süvegcukor-forma terjedt el; ezekből fejlődött ki a 12. században a napjainkban jellemző gótikus, kehelyformájú harang. Ennél a típusnál a felső vállrész átmérője fele az alsó perem átmérőjének, a magasság pedig négyötöde. Az ilyen harang hangszerkezete harmonikussá tehető. A kora középkori harangok a ma megszokott templomi harangoknál jóval kisebbek voltak, a méretek növekedése a 13-14. századtól tapasztalható.

Az első és a második világháború során rengeteg harang pusztult el, mivel a háborús fegyvereket azok anyagából öntötték. A magyarországi harangállományban is komoly károkat tett a két világháború. (wikipédia)

.....

A HARANGÖNTÉS

Tarkovszkíj Rubljov filmjének kulcsfontosságú része a harangöntés. A látványos harangöntésen túl - amely ipartörténeti kuriózum is lehet -, a harangöntő fiú hősies viselkedése készteti Rubljovot az önsajnálaton való továbblépésre és a valódi feladat felvállalására, többek között az oly nagyszerű Szentháromság ikon megfestésére.  

https://youtu.be/ZQEwvcBK_GY

A filmről írt elméledésem: 

https://kyvetites.blogspot.com/2016/03/tarkovszkij-rubljov-ikonfestes.html

Az első harangok az 5. században készültek. A 18. századig a harangöntők egyben ágyúöntők is voltak. A harangok bronzból, acélból esetleg keményvasból készülnek.

Magyarországon az első harangok megjelenésétől, azaz a 11. századtól kezdve a 20. század elejéig nem volt jellemző a harangöntés, általában német vagy osztrák mesterek készítették a hazai templomok számára a harangokat. A háborús harangelkobzások, rekvirálások azonban felkeltették magyar iparosok figyelmét a jövedelmező üzlet irányába, melynek köszönhetően az első világháború után az eddigi tendenciával ellentétben magyar harangöntők kerültek túlsúlyba a tornyokban függő harangok számát illetőleg. A Budapesti Ecclesia Harangművek öntödéjének műszaki vezetője a ma is létező, Sinnben székelő[1] cég tulajdonosa volt, tőle származik országunk második legnagyobb harangja a Szegedi Dómban. A 20. században neves harangöntők voltak még Gombos Lajos (a jelenlegi harangöntő apja), Seltenhofer Frigyes, Szlezák Rafael és Szlezák László (Gombos Lajos mostohaapja, a leghíresebb magyar harangöntő).

A harangöntés a harang megtervezésével kezdődik: megmérik a templom többi harangjának hangját, amelyekkel az új harangnak konszonánsnak kell lennie. Ha ugyanis disszonánsan szólnak a harangok, a harangozás kellemetlen érzést válthat ki. A kívánt hang és tömeg alapján tapasztalati képletek felhasználásával megszerkesztik a harang formáját. Ezután elkészítik a magharangot, egy üreges agyag- vagy téglakupolát, ami amellett, hogy az öntőforma belülső részeként szolgál, kemenceként is funkcionál majd, saját tűztérrel és huzatszabályozó nyílással rendelkezik. A mag felületét faggyú-viasz-grafit keverékkel vonják be; ezen agyagból vagy más tűzálló anyagból elkészítik a leendő haranggal azonos formájú álharangot vagy hamisharangot, és viaszból megformázzák rajta a díszeket és feliratokat. Az álharangra ecsettel felviszik a finomsárnak nevezett, agyagot, samottlisztet, tojást, cukrot és apróra vágott emberi hajat is tartalmazó keveréket. A több rétegben felvitt finomsár alkotja a köpenyt, a leendő öntőforma külső felét. A köpeny külsejébe abroncsokat és emelőhorgokat erősítenek.

A forma elkészülte után a magban lévő kemence segítségével 800–900 °C hőmérsékleten kiégetik az agyagot, egy emelőszerkezettel felhúzzák a köpenyt, eltávolítják az álharangot, visszaengedik a köpenyt, majd a formát egy öntőgödörbe helyezik, és a tetején lévő beömlőnyílást kivéve földdel betemetik és ledöngölik, hogy a beöntött fém ne nyomja szét a formát. Az öntéshez 78% vörösrezet és 22% ónt tartalmazó keveréket használnak, 1200–1300 °C hőmérsékleten. Néhány nap hűlés után a harangot kiássák és kiemelik, leverik róla a formát, majd megtisztítják, köszörülik, reszelik, csiszolják. Végül egy hangvillával ellenőrzik, hogy a harang a megfelelő hangot adja-e; ha nem, az egész eljárást elölről kell kezdeni. Ha megfelel, elkészítik és felszerelik a kovácsoltvas harangnyelvet, ami megszólaltatja a harangot. Összességében egy-egy harang készítése akár öt hónapig is eltarthat. (wikipédia)

https://youtu.be/gzaEHjUKdoo

....

A HARANGOZÁS

https://youtu.be/lNYSVixMTR0

A magyar harangozási szokásokról egy györörű honlapot találtam: http://www.magyarharangok.hu/szokasok.html

• Napszaki harangozásokról
• Reggeli harangszóról
• Déli harangszóról
• Péntek délután 3 órás harangszóról a római és görög katolikus egyházban 
• Esti harangszóról
• Lélekharangról
• Szentmisék/Istentiszteletek/Hívogatásairól
• Lépegetőről
• Beharangozásról
• Harangozásról szentmisék/istentiszteletek alatt
• Arról, hogy a reformátusok sehol nem harangoznak az istentisztelet alatt.
• Kísérő harangozásról szentmisék/istentiszteletek után
• Püspöki és érseki nagyharangokról
• Rendkívüli emlékharangszóról
• Nagypéntek és nagyszombat harangozás elhagyásáról
• Viharűző harangozásról

S végül egy kis keleti kitekintésként a tibeti harangok pedig így szólnak https://youtu.be/xEE-llEfpU4

Újratervezés

Egy "nagyálom" és álomfejtés a heurisztika módszerével.

Heurisztika

az ógörög heureszisz (rátalálás) szóból származik. Az új igazságok módszeres fölfedezésének művészete, az a folyamat, amelynek során nem szigorúan szabatos logikai következtetéssel jutunk el a premisszáktól a konklúzióig, ám az eredmény helyes lesz. Másképpen: az egyértelmű algoritmusok helyett próbálkozásokkal, korábban megszerzett tapasztalatok felhasználásával működő feladatmegoldási módszer. (Forrás: wikipédia)

....

Éppen egy hónapja volt, február 7-én:

Álmomban kisimultak a dolgok a világban

Minden megállt. A kilőtt nyíl a levegőben. Minden megbékélt. A szférák zenéje zengett. Felkelt a Nap és a Hold, és a bolygók mind együtt álltak a Földdel.

Akkor is eszembe jutott, hogy a kizökkent világot csak úgy tudjuk visszazökkenteni, ha előbb leállítjuk - megnyomjuk a "ctrl-alt-del" gombokat egyszerre - és újraindítjuk.

A szívvel is így van, ha fibrillál, a defibrillátorral megállítják és utána mellkaskompresszió és lélegeztetés következik… a Bee(méh) - Gees(geszt) Stayin alive (Életben maradni) - ritmusára.

(A név eredete: a Bee Gees lehetett Barry Gibb monogramja, a Brothers Gibb rövidítése - a pályájuk elején így mutatta be őket a DJ “B. G-s” kiejtve).

-------
A Bee - Méhtől - 6 szögletű lép alakzathoz asszociálhatunk.
A Gees - geszttől - pedig az életfa közepén lévő sötét évgyűrűkig.
oda-vissza fordítgattam a gugli fordítóval ilyen kifejezés jött fel:

a thousand dollars - we paid five gees (ez valószínű fapénzlehetett - fabatka?! :)

kép forrása: https://penzvero.hu/termekek/szinesfem_erem/fabatka.html#

a geszt - heartwood - a fa szíve

(saját fotók a kecskeméti állatkertből)

---------

Egy szó mint száz, a mostani koronavírus leküzdésének első lépése, hogy a nyüzsgő világot egyszerre csak leállították miatta. Nem utazunk, nem nyüzsgünk néhány hétig… Elgondolkodik mindenki, mi fontos és mi nem ebben a helyzetben…

Újratervezés következik egészgégügyi, gazdasági, politikai, hadi, erkölcsi, szellemi, lelki szinten egyaránt...

Életfánk évgyűrűiben ez az év biztos jelentős nyomot hagy…

Gyógyulást pedig a lépesméz vagy propolisz hozhatja el?!

........

A minap emlegettem a gyereimnek is, hogy az volt az első betegségmentes tél kiskorukban, amikor propoliszos mézet ettek egy kanállal minden nap. 

......

A propolisz (görög: προ pro ’érdekében, előtt’ és πόλις pólisz) vagy méhszurok olyan gyantás, ragacsos anyag, amelyet a méhek a kaptár védelmére, a betolakodó baktériumok és egyéb kórokozók ellen gyűjtenek. Ragadós, sárgásbarna, kellemes illatú anyag, melyet a fák rügyeiről, fiatal ágairól, levélnyeleiről gyűjtenek be a méhek, átalakítják, azután a kaptárak tömítésére és fertőtlenítésére használják. A fő forrás a fekete nyár rügypikkelyein kiválasztódó enyves bevonat. Más növényekről, égerről, tölgyről, napraforgóról, fenyőkről is gyűjtenek.
A méhek akkor gyűjtik a propoliszt, amikor nincs nektárgyűjtő szezon, és amikor a fiatalabb dolgozók az utódokat etetik. Általában dél körül gyűjtik, amikor a hőmérséklet 20°C-nál magasabb, és a gyanta folyékony.
Mivel a kaptár belsejében állandóan 35 Celsius-fok körüli a hőmérséklet, magas a páratartalom, és nagy tömegben találhatók rovarok, ezért a körülmények ideálisak lennének a különféle kórokozók, baktériumok, vírusok, gombák számára. A propoliszt a méhek építőanyagként, szigetelésként, védelmi célokra, ragasztóként használják. Propolisszal tömik be a réseket és repedéseket, hogy a kaptár hermetikusan zárt maradjon. A 6 mm-nél nagyobb rések betömésére viaszt használnak.
A méhek a propolisszal javítják a lép hibáit.
Az egész kas, kaptár belső felületét bekenik propolisszal, hogy megakadályozzák a penészedést. Minden felületet, az új lépeket is bevonják ezzel az anyaggal, hogy így sterilizálják őket. Propolisszal vonják be azokat a kis rovarokat, amelyek betévedtek a kaptárba, ezzel bebalzsamozzák őket, így nem indulnak bomlásnak. 
A propolisz a közösségi immunrendszer része. (Forrás: wikipedia)

A propolisz a közösségi immunrendszer része

A méz-lép-propolisz forrása az "Élet virága".

Az Élet virágának geometriája - a Napraforgó arany fényszöge - 137,508 fok:

Forrás: Jain 108 Mathemagics@jainmathemagics

....

Koronavírus - Korona - Kizökkent világ - témához is van egy haiku-kalligráfiám, amely a kereszt - mint keresztény hitünk szimbóluma - visszabillentéséről szólhat a szívünkben. A Föld szimbólumán egyébként egyenesen áll, és a magyarság koronáján is valaha egyenesen állt a kereszt.